Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

Ez a megnyugtatás épp jókor jött, és segített szétpukkasztani sok óriásira dagadt rémhír-luftballont. Amióta a szovjet csapatok a község határába értek, mint valami mesebeli boszorkánykatlanban izott, sistergett, gomolygott és fortyogott a nyilasok és más németbarát elemek rémhírkotyvaléka. Mindenkibe halálos félelmet igyekeztek plántálni. A tisztviselő a tenyerét nézegette, a puszta életét s a nyomorúságos életet biztosító íróasztalát féltette, a kisiparos műhelyéért aggódott, amit az oroszok állítólag államosítani akarnak, a paraszt szegényes motyóját dugdosta és búcsúpillantást küldött tehene felé, amit az oroszok állítólag le akarnak vágni. Fogatlan vénasszonyok rémmesékkel ijesztgették a fiatal, csinos menyecskéket és a serdülő lányokat. S bármilyen nevetségesek is voltak ezek a rémhír-kacsák sok ember szívébe valóban befészkelte magát a félsz. Szeptember 26-án reggel elállt az eső, s nemsokára a nap is előbújt. A szovjet csapatok felsorakoztak az aradi úton, s megindultak a község felé. Elől egy tank gördült lassú ünnepélyességgel, utána két amerikai gyártmányú dzsip húzott katonatisztekkel a hátán. A dzsipek után egy teherautó mozgott előre, egy szakasznyi katonát szállítva. A teherautó után gyalogos egységek masíroztak. A község szélén, a köves úton a község népe nevében, dr. Elezsánszky Kázmér járási főszolgabíró, Fodor Mihály községi bíró és mások fogadták a szovjet csapatokat. A fogadó-bizottság tagjai sápadtak voltak és félelemmel teltek, bizonyára alig várták a számukra nem éppen kellemes kötelezettség végét. A fogadó-bizottság mögött a köves úton és a járdákon kétoldalt néhány száz fős embertömeg szorongott, kíváncsian lesve a fejleményeket. Amikor a dzsipek a fogadó-bizottság elé értek, a község előre kinevezett katonai parancsonka. egy magas, kopaszodó alezredes, ruganyos frisseséggel leugrott a dzsipről, s vele jött tisztek kíséretében a fogadó-bizottsághoz lépett. Néhány szót mondott nekik, amit egy gyerekképű fiatal hadnagy fordított magyarra. Aztán lekezelt mindhármójukkal, s Elezsánszkyt maga mellé invitálta a dzsipre. Elezsánszky riadt arccal nézett körül, azt hitte, sohatöbbé nem látja a szívéhez oly közel álló községet. De csalódott. A szovjet parancsnok a főszolgabírót egyenesen a községházára vitte, s nyomban kinevezte őt Battonya község közigazgatásának fejévé. Még aznap körüljárta a községet a kisbíró, s kihirdette a városparancsnokság eme döntését. Elezsánszky is felhívással fordult a község népéhez, s felszólította az embereket, szogáltassanak be minden fegyvert, s mindenki folytassa a munkáját ott, ahol abbahagyta. A „Népszabadság" idézett riportsorozatából: A szovjet katonák kiülnek a harckocsik elejére és hátuljára. Az acélszörnyetegek lassan gördülnek előre az utcán, s az emberek melléjük nyomakodnak, kezet ráznak a harckocsizókkal. A főtéren megállt az első osztag, s a gyerekek tüstént felmásznak a harckocsikra. Kézzel-lábbal beszélgetnek egymással a katonák s az emberek. Ebben a percben a magasból motorzúgás harsan, hitlerista repülőgépek buknak alá, géppuska tűzzel árasztják el a sokaságot. Bombák sivítanak. A battonyaiak futva keresnek menedéket. A harckocsizók a mellékutcába kanyarodnak. 384.