Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor
rök életről is, a török eljegyzésről, az esküvőről, a családi életről, a hárem világáról, a különféle szertartásokról, a keresztelésről és felavatásról, a temetési szokásokról. Szól arról is, hogy az emigránsok mily nehezen, mennyi keserű csalódás, kaland után szoktak bele úgy-ahogy az ottani életformába. Említi Kanizsay és a török rablók kalandját, valamint Oláh János esetét. De szól Orbán Balázs házáról is, az ott csoportosult kis társaságról, a baráti kör összetartásáról és sajnálatos viszálykodásaikról. 2 9 Sok viszály, csalatkozás oka volt az, hogy nem ismerték és nem is tartották meg a keleti szokásokat. Ezekről is részletesen ír; hogyan állnak, ülnek, étkeznek, fürdenek keleten. Milyen a nők fényűzése, milyen a társalgási nyelv. A török belviszonyokra is rávilágít, szól az anatóliaiak bevándorlásáról, az oroszok táplálta boszniai és montenegrói felkelésekről, az orosz cári politika fordulásáról, amellyel a Balkán leigázott népei szemében felszabadítóként tetszeleg. Bemutatja Mencsikoffot, az orosz diplomáciát és a törökországi népélet több színes, érdekes mozzanatát. Mint érdekességet említjük, hogy számot ad egy felvidéki gyolcsos tótról is, aki Törökország távoli vidékein jár árujával. Az 1854-től kezdődő évekről szóló feljegyzések a második kötetben kaptak helyet. Az első rész itt is több év, 1854—56 eseményeinek az összefoglalása. A hosszú rész fejezetre oszlik és főleg a mindjobban széthulló emigráció újabb tervezgetéseivel, politikai vagy éppen katonai akcióival foglalkozik. A keleti háború (1854) új reményeket öntött az emigránsokba. Klapka szervezni kezdte a bujdosókat és a törökök oldalán az oroszok ellen kívánta vezetni őket. Veress aprólékosan leírja a háború kezdetét, az emigránsok szervezkedését, Kossuth angliai szerepléséről kapott híréket, az oroszok betörését, a sinopei vérfürdőt. Természetesen Veress Sándor is odament és igyekezett teljes odaadással részt venni a háborúban. Hosszadalmasan ír a háború krími részleteiről. Aprólékosan ismerteti a Krím félszigetet, a cserkeszeket, a velük való kalandjaikat. Elbeszéli első útját a Krímbe, az angolok és az oroszok első csatáit, bemutatja Balaklavát. Majd visszatér Konstantinápolyba, aztán megint a Krímbe megy. A magyarok részvételét a krími háborúban nemcsak leírja, hanem elemzi, értékeli is. Sebastopöl gondos bemutatása után az ostromot is leírja. Az ostrommal kapcsolatosan szól a szövetséges táborról, az angolok felszereléseiről, berendezéseiről. 3 0 Aztán a krími háború utáni életéről, életükről szól. Ebben a szakaszban a keleti emigráció még tovább morzsolódott. Sokan távoleső helyekre mentek, többen Amerikába. Az emigránsok életének alakulását követve alkalmat talál arra, hogy írjon a nagy bruszszai földrengésről, a gyenge török közállapotokról, elhatározásáról, hogy odahagyja Konstantinápolyt, utazásáról a Fekete tengeren, a Duna deltájáról, az ottélő lipovánokról, a halászatról. 1857-tel önálló részben foglalkozik. Ez a rész hét fejezetet foglal magában. Az első Tulcsa (Tulcea) városáról szól, majd Konstantinápolyba való visszatéréséről számol be, ahol bútorkereskedést nyitott, de a budapesti áru nem tetszett a törököknek és hamarosan tönkrement. Folytatja Konstantinápoly ismertetését, ebben a fejezetben ír a török főváros „nemzetiségeiről", az olaszokról, zsidókról, a mindjobban szaporodó németekről, a franciákról. Néhány neves egyéniségről is megemlékezik, mint például Teleki Sándor grófról, és Vámbéry Árminról. 3 1 Szól a török hatóságok városrendezési terveiről is, de említést tesz a terjedő kábítószerekről is. Az 38
