Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

Villámgyorsan elterjedt a községben a riongó hír: az országot megszállták a németek! A hír alaposan feldúlta a kedélyeket. Sok embert letaglózott a döbbenet, mások fásultságot, közömbösséget mutattak, sokan titokban örvendeztek. De senki nem szólt, még a2ok se eresztettek ki a szájukon egy lázadó kukkot sem, akiket vérig háborított a gálád tett. A hónap végén megérkezett Battonyára az első német alakulat, egy szakasz katona. A németek vonata lassan, méltóságteljesen gördült be a zászlókkal feldíszített pályaudvarra, miközben a leventék fúvós-zenekara pattogó indulókat harsogott. A jövevények a vonat ablakánál vigyázzba merevedtek, magasba lendítették a karjukat, majd amikor a vonat megállt, leugráltak és felsorakoztak a fogadó urak előtt. Szilágyi-Stand Pál főszolgabíró zengő hangon üdvözölte a szakaszt, a magyar katonatisztek feleségei és feleségpótlói pedig negédes mosolyok kíséretében hatalmas virágcsokrokkal árasztották el a németeket. Az épület előtt összecsődült nyilasok „Heil Hitler"-t ordítoztak, néhány gyerekhang hurrázott. Aztán a parancsnok, egy hadnagy glédába állította embereit, s bántó kappanhangján indulást vezényelt. A szakasz a Főutcára kanyarodott, a községháza felé. A fogadó urak a gyalogjárdán kísérték a menetet, a mögöttük összesereglett bámész nép tolongva, lökdösődve hullámzott előre. A szakasz parancsnoka beintett a fejével, mire a katonák, mintha csak erre vártak volna, teli torokból énekelni kezdtek. A szakasz enyhén szólva vegyes benyomást keltett. Nagyrészt idő előtt behívott, pelyhesállú kamaszokból állt, meg öreges kinézésű, testileg-lelkileg kimerült emberekből. Öltözékük enyhén szólva kopottas volt. Bizony, ez a csapat a hírhedt hitleri Wehrmacht-nak csak az árnyéka volt immár! De ezt a szembeszökő különbséget a német katonák nem észlelték, olyan peckesen, büszkén meneteltek, olyan dagadó mellel nótáztak, mintha mindegyikőjük válogatott dalia lenne. A szakasz a Piac-térre ért. A levente-zenekar lármája sok embert kicsalt az utcára. A parasztok homlokukra húzták csula kalapjukat, s bizalmatlanul pislogtak a köves útra, mások távolabbról nézték a menetet. Csak az Orbán Ferenc nyilas körvezető és papír-kereskedő üzlete elé összecsődített nyilaskeresztesek zajongtak rendületlenül. A délután a németek elszállásolásával telt el. A vendégeket hármas-négyes csoportokban helyezték el, s olyan házakban, ahol kosztolhattak is. A németek már másnap meglehetősen otthonosan érezték magukat, s rögtön felfedezték a hetipiacot. Egy szakasz katona nem sok, mégis úgy tűnt, mintha valamilyen éhes sáskaraj lepett volna el egy tenyérnyi zöld foltot a kiégett határban. Vásároltak a németek mindent, amit csak megkaphattak: araszos szalonnát, zsíros sertésoldalast, hófehér lisztet és fokhagymás száraz-kolbászt, hízott libát, kacsát, tyúkot, kappant, túrót, tejfelt s a jó ég tudja még mit nem. Semmit se kívántak ingyen, fizettek, mint a köles - birodalmi márkával. És megindult a csomagok áradata a Harmadik Birodalomba, a battonyaiak meg őrizgették a márkát a sublót mélyén, mert nem tudtak mihez kezdeni vele. A magyar bakák gyakran összetűzték a bajuszt a németekkel, mindennapossá váltak a kocsmai verekedések. Ilyenkor rendszerint a vendégek húzták a rövidebbet. 371.