Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

De ezek a kellemetlen intermezzók nem zavarhatták meg a szövetségesek virágos jókedvét. Éltek mint Marci Hevesen, ettek, ittak, udvaroltak a szép lányoknak, meg a vérmes fiatal asszonyoknak, és élvezték a diadalmámort, ami különösen az intelligencia, meg katonatisztek köréből feléjük áradt. Azonban minden jónak végeszakad egyszer. Július közepén váratlanul Romániába vezényelték őket azzal a megbízatással, hogy az aradi katonai repülőtér őrzésében segédkezzenek. Minden búcsúztatás, szép beszédek és illatos virágcsokrok nélkül tűntek el a községből, s azt hitték, hogy soha többé vissza nem térnek. De tévedtek. Tulajdonképpen már a román fegyverszünet bejelentésekor megkezdődött a vonulásuk visszafelé. A fegyverszüneti proklamáció után az aradi román fegyveres erők rátámadtak a németekre, s néhány napos harcban felmorzsolták őket. Csak a segédszolgálatot teljesítő battonyai szakasznak sikerült az éj leple alatt kereket oldania, s kalandos körülmények között, nagy kerülővel egérutat nyernie Magyarország felé. ... És most a németek ismét elérték Battonya térségét. A mostani fogadtatás azonban semmiben sem emlékeztetett az 5 hónap előttire. Nem szólt a zene, a község szélén senki nem várta a menetet, se a főszolgabíró, se a főjegyző, a csábos mosolyú asszonyok, a viháncoló lányok is otthon maradtak. Senki se tartott hízelgő szavakkal teletűzdelt ünnepi beszédet, nem hullottak a tarka virágok, még csak egy erőtlen „Heil Hitler" se hangzott el egyetlen egyszer sem. Az aradi úton alig-alig vánszorogtak a hitleri sólymok, fegyvertelenül, csúnyán megtépázva, úgy, ahogy a bőrüket menteni tudták. A ruha cafatokban lógott róluk, soknak hiányzott a zubbonya, némelyiknek az inge is. Néhánynak a fejét vagy a kezét vérrel átitatott piszkos kötés borította. Porosak, borostásak voltak, mintha valamilyen bányaomlásból menekültek volna. Nem ügyeltek most a lépésre, sem a sorok közötti távolságra, mindenki úgy mozgatta előre holtrakínzott testét, ahogy az erejéből tellett. A menet mint valami óriási harmonika, hol szétnyílt, hol összehúzódott, s nótázni se volt kedve senkinek. A németek érkezésének híre futótűzként terjedt el a községben, s a Fő utcán szinte percek alatt nagy tömeg sereglett össze. Az emberek most is némán szemlélték a menetet, de kevés ember akadt, akit ne töltött volna el a káröröm egyébként nem szép, de most kellemes érzése. 1944. szeptember 5. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kárpátok térségében tovább szilárdul a helyzet. Berlin, 1944. szeptember 5. „A keleti hadszíntéren, a Bug és a Narve között megkísérelt szovjet áttörés kivételével általában nyugalom uralkodott. A Kárpátok térségében - mint Berlinben kiemelték - napról-napra tovább szilárdul a helyzet. Magyar területen csupán az Ojtozi-szorosban vannak szovjet erők, de az itt kialakult erős záró retesz már egy hét óta sikerrel megakadályozott minden további szovjet előretörést." 372.