Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

BATTONYA FELSZABADULÁSA púja frigyes Már csak rövid idő választ el bennünket hazánk felszabadulásának 30 esztendős évfordulójától. Jó alkalom ez arra, hogy felidézzük a múltat, azt az időt, amikor a Vörös Hadsereg egységei magyar földre léptek, s megkezdték országunk felszabadítását. Mi, negyvenöt-ötven évesek és ennél idősebbek jóleső melegséggel - s talán némi nosztalgiával is - gondolunk vissza a felszabadulásra és az azt követő időszakra, a „hőskorra", amikor népünk kemény politikai csatákban - melyeknek mi magunk is részesei voltunk - vívta ki jogát a szebb, az ígéretesebb jövendőre. Ebben az írásban csupán egy község, az elsőként felszabadult Battonya szabaddá válásáról lesz szó, az új rend gyökeret eresztéséről Battonyán és rés:bei a battonyai járásban. Ezekben az eseményekben azonban úgy tükröződik hazánk sorsa, mint vízcseppben a tenger. Ezt az írásművet egyesek talán különösnek találják majd; eredeti dokumentum-szövegek keverednek benne visszaemlékezések, újságcikkekkel, elbeszélés-töredékekkel. Bizonyos következtetéseket is levon a szerző, s vitába száll egyes helytelen felfogásokal. A szerző bízik abban, hogy ez nem teszi nehézkessé a korszak lényegének megértését, ellenkezőleg. A szerző a visszaemlékezés-részletekben és az elbeszélés-töredékekben egyes személyeket eredeti nevükön szerepeltet, más helyen álneveken, bár az álnevek nagyrésze is élő személyeket takar. * * * Battonya község 1949-ig járási székhely volt, lakosainak száma akkoriban 12 700 főt tett ki. A község a Viharsarok délkeleti csücskében fekszik, délen 2-3, keleten mintegy 5-6 kilométerre húzódik tőle a magyar-román határ. Tisztára agrár-jellegű, kevés munkást foglalkoztató téglagyára, söprűkötő üzeme és dohánybeváltója volt csupán. Mintegy 400 kisiparos és kiskereskedő működött a községben, az iparos- és kereskedősegédek száma 150-200 körül mozgott. Ezek jelentős része csak időszakonként dolgozott a szakmájában, nyáron a mezőgazdaságban talált foglakoztatást, vagy ahogy Hargittai József, az Iparos Tanonciskola fanyar humoráról ismert igazgatója mondogatta, visszatért az „ősfoglalkozáshoz". Ipari tanuló sok volt a községben, hiszen a mesterek legnagyobb része szívesebben alkalmazott tanoncot, mint segédet. * Részlet egy készülő, terjedelmesebb munkából. 367.