Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor

Sarkad nagy fia: Veress Sándor DANKÓIMRE „Bizony nem önként vettük fel a vándorbotot, midőn hazánkat elhagyók, nem vágytunk az apostolkodás szomorú dicsőségére, sem a hontalanság nem igen irigyelhető nimbusára; hanem a körülmények kisodortak bennünket és akkor a mívelt osztály hazáját vélte szolgálni, kötelességét teljesíteni az áltál, hogy a nemzet eltipratása ellen szóval, írással és puszta künnmaradásával protestált és e kötelességérzet tartotta künn mindazokat, kik akkor sem tértek vissza, midőn már nem félhettek otthon a büntetések- és üldöztetésektől." (Veress Sándor: A magyar emigratio a Keleten. Budapest, 1878. II. köt. 438—439.) A fenti mottó Veress Sándor két alapvető jellemvonására mutat rá, a reális életszemlélettel telített őszinteségére és a megnemalkuvásra. Sok más kiváló emberi tulajdonsága mellett, amik miatt mindenütt köztiszteletben állott, főleg ezekért emlékezett rá elismeréssel az utókor, sőt még napjaink is. Ezt igazolja, hogy nem is olyan régen, a bukaresti Kriterion kiadó gondozásában megjelent Koós Ferenc-féle emlékiratba a szerkesztő, Beke György felvette Koós több helyen is megjelentetett írását Veress Sándorról

1. Nyilván azért, mert Veress Sándor egyénisége, élete és munkássága őt, a ma emberét is megragadta és tiszteletre, elismerésre késztette. Koós Ferenc sokat tett Veress Sándor emléke fenntartásáért. Sok cikkben, emlékezésben élesztgette emlékét, adta tovább Veress Sándor élete példáját.

2 Közülük az egyikben Veress Sándor szülővárosához, Sarkadhoz, megszívlelendő ajánlást is írt. Azt mondta, hogy „Ezt az emléklapot a feledhetetlen hű és igaz barátnak, a gyémánt-tiszta jellemű magyar emigráns és mintaembernek szentelem, ki 35 évre terjedő hontalansága alatt is szülővárosa — Sarkadnak egyik legjelesebb fiává emelkedett s arról soha meg nem feledkezett. Fogadja Sarkad nemes közönsége e szerény „visszaemlékezéseket" a boldogult halálának ötödik évfordulóján attól az őszinte barátjától, ki őt nemcsak szerette és tisztelte, hanem élete egyik legszebb emlékének tekinti, hogy vele Romániában tíz évet tölthetett rendületlen barátságban. Legyenek ez igénytelen sorok sarkadi Varess Sándor bukaresti sírján hervadhatatlan kegyelet-virágok!"

3 Koós fentiekben idézett ajánlása azért megszívlelendő, mert felhívja a figyelmet arra, hogy Sarkadnak soha sem szabad megfeledkeznie arról a Veress Sándorról, aki Sarkadról, szülővárosáról soha sem feledkezett meg. Közismert ugyan, hogy Márki Sándor, Sarkad történetírója, 28