Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kálmán Gyula: Kemény Gábor, a békéscsabai tanár

Kemény Gábor, a békéscsabai tanár kálmán gyula Hosszú várakozás után jelent meg a Tankönyvkiadónál Kemény Gábor önéletírása „Az egyszerűség útja" címmel (Bp. 1970). Az igénytelen külsejű kötet lapjairól, ha töredezetten is, de egy következetes humanista, a jövő útjait kereső, a pedagógiai tevékenység és kutatás középpontjába a gyermeket állító tanár, a demokratikus iskolarendszer következetes harcosának arcképe bontakozik ki. Hiányt pótol a mű, segít emberközelbe kerülni a haladó magyar pedagógiai gondolkodás egyik tiszteletreméltó alakjához. Űj indulás a viszontagságok után Kemény Gábor életének egy rövid, igen nehéz szakaszát Békéscsabán töltötte, mint középiskolai tanár. A haladó politikus, akit 1918-ban a Kossuth párt, a radikális párt és a szocialista párt egyhangú javaslatára a Nemzeti Tanács Aranyos-Torda vármegye kormánybiztos főispánjává nevezett ki - a korábbi tordai gimnáziumi tanár - mint „repatriált" érkezett az „anyaországba" 1920 decemberében, betegen, tele aggodalommal: „Mögötte a romba dőlt otthon, romba dőlt tudományos tervek, előtte a fehér terror. A reakciós magyar kormányt nem érdeklik a Károlyi-kormánybiztos számadásai: ehelyett bizalmatlanság, igazoló eljárás fogadja"

1 írja Kemény Katalin. Az ellenforradalom kezdetén, rendezetlen gazdasági, politikai helyzetben levő országban nehéz volt elhelyezkedni egy „menekült" igazoló bizottságok elé utalt értelmiséginek. A békéscsabai tanárkodás közvetlen előzményeiről így számol be az önéletírás: „Az állás ügyében nekem is tájékozódni kellett. A belügyminisztériumban még nem volt elvi álláspont arra nézve, hogyan bírálják cl, hogyan számítsák be a népköztársaság kormánybiztos-főispánjait s nekem ott bármiféle beosztásom csak politikai jellegű lehetett volna. Nekem pedig „elegem" volt a politikából, és inkább tanári munkával akartam révbe jutni. Mint Torda-Aranyos vm. volt kormánybiztosa jelentkeztem tehát Viszota Gyulánál, a közoktatásügyi minisztérium XV. ügyosztály vezetőjénél. Éppen kétfelől ostromolták tanárért: a gyönki ref. gimnáziumba kellett latin tanár, a békéscsabai felső leány kereskedelmi iskolában pedig francia tanárt kértek, mert másfél éve elbocsátották politikai okok miatt a franciatanárnőjüket. A békéscsabai beosztást fogadtam el, miután 215