Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

gyógyító praktikáiról és hiedelmeiről (O lieéebnych praktikách a poverách v Slovenskom Komló&i) számolt be. A község lakosait tisztaságszeretőnek ismerte meg a szerző, s a helység külső képe is ezt a rendszeretetet tanúsította előtte. Ezért a legtöbb betegség előidézője a szerző szerint nem elsősorban a higiénia hiánya, hanem a megerőltető munka s a túlzottan bőséges, zsíros táplálkozás. A hagyományos népi gyógymód alkalmazói az idősebb háziasszonyok, bár a községben működtek hivatásos masszírozónők (mastiarky) is. A népi gyógyítás alapanyagát növények képezték, melyek jó részét Békés megyei piacokon szerezték be (a szerző tévesen Csaba megyéről ír). Az egyes gyógymódok elsajátításában bizonyos hatást a közkedvelt csabai naptár, a Cabiansky Kalendár is gyakorolt. A ráolvasásokkal elsősorban asszonyok foglalkoztak. A szerző a tanulmány első részében az emberek, a másodikban az állatok gyógymódjait sorolja fel gyűjtése alapján. Az anyagot az emberi testrészek szerint csoportosítja: sorbaveszi a fej, a haj. az arc, a szem, a fül, a nyelv, a száj, a légcső, a tüdő, a szív, a gyomor betegségeit és gyógyító eljárásaikat, majd az egyéb betegségeket tárgyalja: a hasmenés, a reuma, a sárgaság, a himlő, a rándulás, a csonttörés, a fagyás, az égési sebek, az epileptikus görcsök, a hideglelés, a vérző sebek, a gyulladás, a furunkulus, a sömör gyógymódjait. Ez a fajta szerkesztésmód ugyan lehetőséget ad az emberi test szinte minden, a nép által gyógyított betegségének a számbavételére, azonban nehezebbé válik az egyes gyógyító eljárások rendszerének, az egyes praktikák alkalmazási körének, ismétlődésének, egymásrahatásának stb. bemutatása. Természetesen így is képet kapunk többek között például arról, hogy miképpen használták fel a termesztett növényeket, a házi termékeket (tejföl, korpa stb.) a gyógyításra, hogy az analógiás mágia milyen rítusai éltek még a gyűjtés pillanatában, és hogy milyen racionális, tapasztalati gyógyító eljárásokat alkalmaztak. Végeredményben az emberek gyógyításának népi rendjét gazdagon és sokoldalúan mutatja be. Az állatgyógyító praktikák közül a baromfikon, a disznókon, a lovakon és a tehénen végrehajtott eljárásokat figyelte meg. A felsorolt néhány adattal a jeles napokhoz és a különböző időszakokhoz kötődő gyógyító vagy elhárító rítusok, hiedelmek gazdagságát érzékelteti. A tehénvédő és gyógyító eljárások illusztrálására az adatközlők eredeti szövegét is közli. A megjelentetett adatok számunkra azért is értékesek, mert egy adott időszak recens népi gyógyító praktikáinak gyakorlati és ismereti szintjét tükrözik, hiszen a szerző 1954—55ben, ill. 1965-ben végezte a gyűjtést. * Az előbbinél még korábbi, 1946-os gyűjtés dokumentatív közlését találhatjuk meg a Slovensky národopis két számában: Rudolf Zatko, aki tagja volt annak a szlovák néprajzi csoportnak, mely a magyar-csehszlovák lakosságcsere idején hazánkban néprajzi gyűjtőmunkát végzett az áttelepülő szlovákok körében, gyűjtése néhány részletének megelőző megjelentetése nyomán most újból két terjedelmes anyagrészt közöl a magyarországi szlovákok társadalmi és szellemi kultúrájáról (Spolocenská a duchovná kultúra Slovákov v Madarsku, Slovensky národopis, 1971.: 477—500., 1973.: 61—78. old.). A csoport tagjai (R. Bednárik, A. Melichercík, A. Polonec) visszarendelésük miatt öt hetet töltöttek Magyarországon, csupán 2atkónak sikerült közel két hónapig végeznie kutatómunkát Békéscsaba, Kiskőrös. Sátoraljaújhely és Miskolc térségében. Megyénk négy helységében gyűjtött: Békéscsabán, Mezőberényben, Kétsopronyban és Tótkomlóson. A viszonylag hosszabb időtartam ellenére a kutatási terv túlméretezése miatt csupán vázlatos, felszíni gyűjtést tudott végezni, holott a lakosságcsere által még fel nem bolygatott községekben rendkívül értékes, mondhatnánk „érintetlen" anyagot lehetett volna megmenteni az utókor számára, amelynek — a kutatás akkori politikai céljait figyelmen kívül hagyva — a nemzetiségekkel foglalkozó mai néprajzi kutatók nagy hasznát vették volna. A szerző tematikusan csoportosította gyűjtését: a most ismertetett cikkekben földrajzi és etnikus határvonalak számba vétele nélkül dolgozta fel a születés, a halál és a jeles napok hiedelmeit, szokásait. Ha a hazai szlovákok egységes etnikai csoportot alkottak volna, ez a rendszerezés értékelhető lenne. Mivel az egyes vidékeken élő szlovák kirajzások eredetileg sem azonos etnikai tájegységről származnak, s az itteni 164