Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

ben, mint a magyar népé a török elleni élethalálharcában. * Méhkeréki román termékenységi szokást is feldolgozott — gyűjtőmunkája eredményeként — Új váry Zoltán az Esővarázsló termékenységi rítusok című tanulmányában (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1969/70.; 447—474. old.) öt csoportba osztályozza az eső előidézésére, az eső varázslására szolgáló szertartásokat, mágikus tevékenységeket. Mindegyik típust vagy a szárazság, az aszály elmulasztása, elhárítása vagy az esőnek megfelelő időben való megérkezése, a termékenység, a bőség megvalósítása érdekében bonyolították le. A legsokoldalúbban feldolgozott csoportot a délszláv, különösen a szerb—horvát ún. dodola szokása képezi. Ezt már 1867-ben ismertette magyar munka, s a múlt század 70-es éveiben részletes leírásai találhatók a magyar lapokban. A szerbek esővarázsló szokásához hasonló a szlovén pásztorok, a sokácok, a bolgárok és a románok hagyománya. A román paparuda és a szerb dodola közt a szerző lényeges különbséget nem talált, csupán néhány formai, szövegbeli eltérést tapasztalt. Méhkerék román lakosai a közelmúltban is gyakorolták. Üjváry 1971-ben gyűjtött itt, s a megfigyeléseken kívül felvételeket is készített. Szárazság idején 7—14 éves gyerekek járják végig a falut. Zöld lapuleveleket aggatnak fel magukra, s így, paparuga-ként éneklik az esővarázsló verset (dallamát és szövegét közli). Amikor elhagyják a házat, vízzel öntik le őket, s ajándékként pénzt adnak nekik. A szerző bemutatja a román Szent György-napi esővarázsló szokás (Gocoj) és a horvát, ill. szlovén Zelení Juraj (Zöld György) lombbal, gallyakkal díszített termékenységi figura közös vonásait, mintegy továbbdolgozva a korábban megjelent Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai jolkórban című könyvében (1969.) lefektetett körképet. Tovább is lehet bővíteni: Zöld György neve fellelhető az alföldi, Békés megyei szlovákok egykori feketevasárnapi tojásgyűjtő kismenyecskék járásának varázsénekeiben is, ill. az azonos feladatot teljesítő szlovákiai, morva stb. szövegekben. Az esővarázslás további négy csoportját is a magyar, a környező népek és az európai hagyomány kontextusa jegyében dolgozza fel. * A magyar nyelvterületen négy évszázada óta élő délszlávok történeti, hősi mondáit, énekeit a magyar irodalom a 19. század első harmadától kezdve figyelemmel kíséri. Magyar nyelvre fordították le a Márko-ciklus 31 énekét, Rigómező hősiének-füzérét. A szerbhorvát folkór jeles darabjainak tolmácsolása századunkban is jelentős. A hazánkban élő délszlávok népköltészeti hagyományának gyűjtése azonban esetleges jellegű. Az utóbbi időben honismereti szinten a battonyai és a ráckevei középiskolások gyűjtöttek néhány szerb népi alkotást. A szegedi JATE Néprajzi Tanszéke ösztönzésére néhány évvel ezelőtt Battonyán szerb és a Győr-Sopron megyei Bezenyén horvát hősénekeket gyűjtött Grin Igor. Néhányat a Néprajz és Nyelvtudomány XV-XVI. kötetében (1971/72.) tett közzé. A Történeti népénekek a hazai délszláv nemzetiségek körében című tanulmányában (165—178. old.) megjelentetett négy hősi ének magán hordozza az anyanyelv határától távol, nyelvi szigetekben élő nemzetiség gondolkodásmódját, kifejezéseit. A Bezenyén gyűjtött két változat Márkó királyfiról, a rigómezei vereség után a horvátok és szerbek nemzeti öntudatának népi megtestesítőjéről szól. Battonyán, a közel 1000 szerb nemzetiségű lakost számláló községben a koszovói ütközetről szóló éneket és a Deli sólyom... kezdetű töredéket Neducsin Milán 82 éves tsztag 1969-ben énekelte el a szerzőnek. A rigómezei csata hősét megéneklő változat szinte azonos Vuk Karadzsics gyűjteményének egyik darabjával, s a szerző szerint nemcsak az adatközlő, hanem a fiatalabb nemzedék is ismeri, valószínű tehát, hogy 19. századvégi irodalmi hatású átvételről van szó. A másik Battonyán gyűjtött hősi éneknek azonban egyetlen variánsát sem találta a hozzáférhető forrásokban, s a szerző szerint feltélezhető, hogy az óhazából hozták magukkal, és szájhagyományként élt tovább. Szívesen olvastuk Grin Igor tanulmányát, mert a Békés megyében élő szerb nemzetiség folklór-tudásának új oldalával ismertetett meg. * Emília Horváthová 1970-ben a Slovensky národopis 3. számában (488— 496. old.) második közleményét tette közzé tótkomlósi gyűjtésének. Ezúttal a tótkomlósi szlovák nemzetiségű lakosok 11* 163