Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

Békés megyei vonatkozások néprajzi tanulmányokban KRUPA ANDRÁS A debreceni Déri Múzeum 1971. évi Évkönyvében két tanulmány tartalmaz Békés megyei adatokat. Dankó Imre, a vásárok fáradhatatlan kutatója ezúttal a vásárok propagandaeszközeiről ír A vásárhirdetés című tanulmányában (385-418. old.). A szerző a bevezetőben hangsúlyozza a vásároknak a közösség életében betöltött fontos szerepét, s a népi műveltség jelentős elemeinek tekinti őket. Mivel a magyar néprajztudomány eddig alig foglalkozott velük érdemlegesen (kivételt éppen a szerző alkot A gyulai vásárok c. kötetével), szükséges valamennyi mozzanatuk feldolgozása. Ilyen részfeladatot kíván elvégezni a vásárok plakátjainak bemutatásával. Vázlatosan áttekinti a vásárhirdetés szóbeli (meghirdetés, megkiáltás, dobolás, publikáció) és írásbeli (kalendáriumok vásárrovata, újsághirdetés, levélbeli értesítés, plakáthirdetés) formáit. A bemutatott plakátok első csoportjában — melyek az év valamennyi vásáráról adnak tájékoztatást — helyet kap egy 1901-ből való gyulai plakát is. Azon plakátok illusztrálására, melyek csak egy-egy vásárt hirdetnek, idézi az 1928-as mezőberényi tavaszi és az 1930-as békéscsabai őszi vásár helyi plakátját. A vásárok tartásának rendkívüli tudnivalóit ismertető plakátok csoportjában többek között a békéscsabai felhívja a figyelmet arra, hogy sertésvész miatt tilos a sertésfelhajtás. A szerző külön is hangsúlyozza a plakátok forrásértékét. Pontos adatokat szolgáltatnak például a háromnapos vásár szerkezetéről, a kirakodó és az állatvásár (ezen belül a lóvásár) elkülönítéséről, a vásári áruk összetételéről, a szükséges járlatokról és egyéb mozzanatokról. Mindezek nyomán egyet kell értenünk a szerzővel, hogy a plakátok — periférikus jellegük ellenére — a vásárok tanulmányozásához széleskörű következtetések levonására alkalmasak. A tanulmányt gazdag összeállítású plakátgyűjtemény (igen sok a Békés megyei!) illusztrálja. * Üjváry Zoltánnak az ugyancsak a fenti évkönyben megjelent A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban című tanulmánya (419-438. old.) konkrétan Békés megye egyetlen helységéhez sem kapcsolódik, de miután a népszokás sárréti lakodalmi adatait korábban Szűcs Sándor, a Sárrét neves krónikása már feldolgozta, s rá Üjváry is hivatkozik, továbbá mivel a szerző szerint a török alakjának megjelenése a lakodalmas, a farsangi, a szüreti, a disznótoros mulatságokon a magyar nyelv peremkerületein kívül főként a Nagy Magyar Alföld népi szokásaiban jelenik meg, szükségesnek tartottuk, hogy felhívjuk rá a megyei kutatók figyelmét. A szerző a mondanivalóját a szokásnak általa megfigyelt mádi szüreti felvonulásbeli formája köré építi fel. A dramatikus népi szokásokban felléptetett török alakját a néphagyomány a török világ emlékének tartja. Ez történetileg is elfogadható, hiszen a magyarság török ellenes harcának emlékei a folklórban fontos helyet foglalnak el. A tanulmány példásan veszi sorba a török alakjának és megjelenítésének európai népi hagyományát is. A magyar néphez hasonlóan a szlovák, a román közvetlenül is átélte a török uralmat, míg a figyelemre méltó cseh néphagyományban részben a szomszédság hatása, részben a török ellen harcoló egykori cseh katonák által terjedt el. A török alakja látható volt az osztrák, a tiroli, a bajor és a lengyel népszokásokban is. A krakkói lajkonik nevű felvonuláson tatárokat jelenítenek meg, ez a hagyomány épp úgy gyökerezik a lengyel népnek a tatárok elleni küzdelmé162