Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

volna (belevonva az akkori battonyai járást is), Battonyát viszont mezővárossá javasolta minősíteni. Megyénkhez csatolandónak tartotta az Orosháza alá nyúló vásárhelyi határrészt (Kardosliút és környéke), Sarkad környékét, Dévaványát. Elvi és módszertani tekintetben Erdei Ferenc 1939-ben megjelent Magyar város c. könyve hozott nagy jelentőségű előrelépést. Erdei a mezővárosok tényleges funkcióját tudományosan megismertette, s a fejlesztés irányát eszerint kívánta megállapítani. A Benisch-féle tervezetben említettek mellett még Mezőkovácsházát is mezővárossá kívánta tenni. 1943-ban, jórészt az ország gazdasági erőforrásainak háborús igénybevételét elősegítendő, ismét felmerült, hogy hat területi igazgatási központot kell létesíteni az országban. A szegedi körzet tervezett határa a mai tervezésigazdasági körzethatártól alig tért el. Nincs helyünk a tanyakérdés rendezésével és a városfejlődés ügyével kapcsolatos 1937. évi tervek ill. jogszabályok (pl. a sok korszerű elvet tartalmazó 1937. évi 6. tc.) megyei összefüggéseinek felvázolására. Ezek külön tanulmányt érdemelnének. Annyit mégis megemlítünk, hogy a mai megyeterületen 88 tanyakörzet létrehozását javasolták a szakemberek. A monográfia utolsó nagy fejezete a felszabadulás utáni területrendezés megvalósult gyakorlatának és terveinek tömör összegezését nyújtja. Az új Magyarország — nem kevés vita után, a különböző elgondolásokat mérlegelve — a történeti tapasztalatokat figyelembe véve, az állampolgárok és a területszervezés érdekeit, a néphatalmat szolgáló igazgatás eredményességét nézve oldotta meg a középkori anakronizmust hordozó megyehatárok (benyúló területsávok, a közlekedési lehetőségek figyelmen kívül hagyása stb. megszüntetését, a megyék kikerekítését, a tényleges centrumok elismerését, a járáshatárok módosítását. A városmegyék és a kerületek tervét nem lehetett megvalósítani. Az azóta eltelt idő több vonatkozásban ezt az elgondolást igazolta. A városhálózat fejlesztésére készített 1948. évi parasztpárti tervezet nagyon alapos munka volt. (Megyénk területén hat várost kívánt.) Az anyagi erők korlátozottsága és a földreformot követő településhálózati változások, új községalakulások következtében, később pedig az alföldi iparosítás gyengesége, a kommunális fejlesztés visszamaradása miatt az 1960as évek derekáig keveset haladt a megyénkbeli városiasodás. 1945-1966 között egyedül Orosháza várossá alakulását sikerült elérni (1946), Szarvas, Békés, Sarkad ilyen irányú 1945-1948 közötti törekvései sekertelenek maradtak. A mai megyehatárok 1950. évi megvonását a proletárhatalom teljes győzelme, a pártegyesülés, a tervgazdálkodás bevezetése, az új alkotmány, a tanácsrendszer megteremtése tette lehetővé, illetve szükségessé. Ennek során — 1950 március derekával — a régi Békés megyéhez csatolta a minisztertanács a megszüntetett Csanád megye két járását és Nagykopáncs község területét, Bihar megyéből a sarkadi járást, Szolnok megyéből Dévaványa községet és Ecsegfalva területét, Szolnok megyéhez csatolta viszont Öcsöd községet. Megyénkhez került Kardoskút területe (a régi vásárhelyi határ egyes töredékei már 1946— 1947-ben Orosháza részei lettek). Az országban négy megyében történt székhelyváltozás, így Békésben is. (A székhelykérdés már 1945-ben újra felmerült, 1947-ben ismét szerepelt az országgyűlésen is. Átmenetileg úgy oldották meg Békéscsaba funkciójának elismerését, hogy az 1947. évi 13. törvénycikkel Békéscsaba megkapta a törvényhatósági jogú városi jogállást, s ezzel kikerült a megyei hatáskörből.) A tanácsrendszer életbelépése utáni 23 esztendő alatt a területrendezés ügye a fejlesztési tervek egyik fontos része volt, s ma egyre inkább az. Az ötvenes évek első felében tetszetős, de irreális tervek születtek a tanyaközpontok kialakítására. 1956 nyarán gyorsan meg akarták valósítani a megyék bizonyos összevonását. (19 helyett 12 megyét 1957 januárjától) és a járások számának erős csökkentését. Az ellenforradalom leverése után, 1958-tól fogva, körültekintő, tudományos módszerekkel folyó véleménycsere indult a regionális tervezés, a régióbeosztás kérdéseiről. A kormány megfontoltan, az adottságok és szükségletek messzemenő figyelembevételével nyúlt a kérdéshez. A közigazgatási és gazdasági körzethatárok közelítése érdekében még számos lépés várható. Erőteljesen folyik a városhálózat erősítése, bővítése, fontos intézkedés volt 1969-ben a nagyközségi státus megteremtése, a városkörnyéki községek elismerése. A realitások felismerését jelzi az 1971-es tanácstörvényben a járási hivatalok megszervezése, 160