Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

SZEMLE Hencz Aurél: Területfejlesztési törekvések Magyarországon (Bp. 7973. 678 p. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) SZABÓ FERENC Hencz Aurél gazdag anyagú, testes monográfiája alcíme szerint az államigazgatási jogi szabályozás szemszögéből tárgyalja a területszervezés, az államigazgatási-területi rendszer történeti alakulását és az ezzel kapcsolatos, nagyon szerteágazó mai kérdéseket. A könyv az ide kapcsolódó tudományágak eredményeit is körültekintően felhasználja, a történetírástól kezdve a demográfián át a várostervezésig, a benne foglalt tények és elemzések azonban hoszszas, példásan alapos munkával feltárt eredeti adatgyűjtésen alapulnak. A szerző ezzel érte el, hogy a minden időszakban bonyolult kihatású, sokféle érdekkel ütköző területrendezési elgondolásokról árnyalt és reális ítéletet tudott formálni. A monográfia következetesen mérlegeli a tervek számához és mélységéhez képest csak elenyésző mértékben megvalósult gyakorlatot. Az ország jobb közigazgatási területbeosztása körüli viták, eszmecserék az utóbbi negyedszázadban is többször feléledtek, egyre szorosabb összefüggésben az átfogó fejlesztési tervekkel. A meglevő adottságok felmérése és kihasználása mellett az ipartelepítés, a kommunális fejlesztés, az intézménytelepítés, a munkaerőgazdálkodás, a kereskedelmi és egészségügyi ellátás, a korszerű közlekedésfejlesztési irányának, a megyehatárokon túl is érvényesülő hatásának megszabása — az ország egészének szemmeltartásán túl — az országrészekben, nagyobb tájegységekben való gondolkodást is megkívánja. A túlnépesedett főváros ellenpontjaiként kiemelten fejlesztett, egy-két évtizeden belül negyedmilliós nagyságrendet elérő öt vidéki centrum, továbbá az 1971-ben elfogadott településhálózatfejlesztési koncepcióban felsőfokú központ státust kapott hét város izmosodása előbb-utóbb a közigazgatási határok felülvizsgálatát követeli meg. Magyarország arculatát mindinkább a városok funkciója, egyre erősebb vonzása határozza meg. 1970-ben hazánk lakosságának 45%-a a városokban élt. (Igaz, ebből 20%-ot a főváros jelent!) 2000-ben a tudományos előrejelzések szerint a népesség 67,4%-a városban vagy városias jellegű településen fog lakni. A városi népesség növekedése és a városias életviszonyok általánossá ill. uralkodóvá válása az Alföldnek ezen a részén is jól megmutatkozó folyamat, bár sok tekintetben igen jelentős elmaradást kell konstatálnunk — nagyobbrészt történeti okok miatt — az iparvidékek lendületéhez képest. Békés megyében is, más alföldi megyékben is, sajátos és jórészt máig megoldatlan kérdés a városok mellett a tízezer lakos körüli, funkciójuk szerint mezővárosi szerepet játszó települések arányos fejlesztése. Ez a feladat az amúgyis gyengén urbanizálódott alföldi városok lendületesebb erősítésével egyszerre nemigen látszik megoldhatónak. A településhálózat terv szerinti fejlesztéséhez felhasználható anyagi erőket az ország teherbírása szabja meg. Az elmondottakból következik, hogy Hencz Aurél könyve a magyar vidék közelebbi jövőjének egyik fontos problémáját világítja meg, elsőrenden történeti megközelítésben, felsorakoztatva mindazt, ami tapasztalatot, tanulságot nyújthat az utolsó százhúsz-száznyolcvan esztendőben a területi beosztás dolgában. Vizsgálódását az államalapítás utáni megyealakulásokig terjeszti ki, hogy meggyőzően bizonyítsa: „évszázadok terhes hagyatékát cipeli" a mai megyerendszer. Elemzésének végső konklúziója, hogy hosszabb távon a városok egymásra köröző vonzású együtteséhez, 157