Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Endrődi földmunkások beszélgetései ötven évvel ezelőtt a családalapítás felelősségéről és a vallás keletkezéséről

Ki érti ma a múltat ? Vasárnap délután szervezetünkben Nagy József a Népszava híreit magyarázta. Cserenyec Mátyás pedig megnyugtatott bennünket: átköltözhetünk a Deutsch Róza üres üzleti helyiségébe. Ha valamivel kisebb is a helyiség, de olcsóbb. Néhány szaktársunk, mivel munkást kereső vállalatokra hiába vártunk, az endrődi, gyomai, szarvasi gazdáknál próbált részes kukoricatörést keresni. Három fiatal szaktársunk eljutott Elekre is. Annyit nem szerezhettek, amennyi szükséges lett volna. De mégis valamit segítettek a családoknak. Reménykedtünk még a cukorrépa szedési munkában is. Azt ugyan azelőtt a kubikosok nem sokra becsülték. Lányoknak való munkának számított az. Most azonban arra is szerződtek volna, de még nem jelentkezett munkásokat kereső uradalom. Kicsit nyugodtabbak voltunk, akik harmados, vagy negyedes kukoricát kapáltunk. Szaktársaink bejárták a megyét, legtöbb községben ugyanolyan helyzetben találták a földmunkások jó részét, mint mi voltunk. Békés nagyközségben, ahol (Gubuznai) Gyomai Géza járt, ezer ember maradt aratás nélkül. Országos baj a nagy munkanélküliség. Békés megyében azonban mi voltunk a legnehezebb helyzetben. A nehéz helyzetben nem sokat segíthetett a szegényemberek leleményessége. Akiknek saját házuk és száz vagy valamivel több négyszögöles telkük volt, a tetőről lecsúrgó esővizet is iparkodtak teknőbe, alkalmas üres edényekbe gyűjteni és veteményeiket öntözgették. Gondoskodtak arról, hogy kora tavasztól őszig arasznyi földecske se maradjon üresen; ha a salátát, zöldborsót elfogyasztották, babot, téliborsót, ezek után retekmagot vetettek bele. De ki írhatná le a szegényemberek létért folyó küzdelmének sokféle módját, formáját, amit fenntartásuk érdekében tenni kényszerültek. Tavasztól őszig a gyerekek csapatokban, ahogy néhányan mondogatták, legelni jártak az utak széli árkokba, a Körös hullámterére, szedegették a sóskát, később a szedret. Az útszéli eperfák alatt felszedegették a lehulló, lerázott epret. Amit nem ettek meg, ócska kalapba, vagy hosszú ingecskéjük aljába szedve hazavitték. Nem veszett kárba a tarlóvirág se, bár parányi a kis virágkehely, de mert édes, kedvenc csemege. Kilométerekre elmentek augusztus, szeptemberben a gyerekek és már nagyocska lányok is olyan tarlókra, ahol érett a szeder. Kik tudják ma átérezni, megérteni ötven év múltán azt a nyomorral telt időszakot? Talán a korombeliek, akik átélték és még gyermekeink egy része. A ma nemzedékének ez már úgy tűnik: mese. A kegyetlen helyzetben azok a nincstelen földmunkások, akikben a szocializmus csírája az elnyomó államhatalom taposása, az istenhitvallás fondorlatos fojtogatása ellenére is fejlődésnek indult, kívánták a növekedéséhez szükséges ismereteket. Hogyan és honnan lehetett azt megszerezni? A 15 000 lakosú, tiszta katolikus községben az ismert főpap uralkodott, ahol csak a négy elemi osztályig tanították, mert volna-e tanító részünkre olyan előadást tartani, amelyben ha csak egy mondattal is említette volna, merre haladjunk, ha ki akarunk jutni a római katolicizmus Dutító homályából. Nem. Olyan tanítót Endrődön nem találhattunk. Endrődön egy tanyai iskola kivételével, — mely községi volt — mind egyházi, így a tanítók is a főpap irányítása alá voltak rendelve. A különben jámbor vallásos agrárproletárok részére, akik a keresztény munkásegylet tagjai voltak, a papok és tanítók is tartottak előadásokat. Azoktól azonban a vallás köde nem oszlott, inkább sűrűsödött. Érthető. Hiszen azért tömörítették őket és foglalkoztak velük, hogy megőrizzék őket a valóság meglátásától. Mi, akiket a rideg élet a valóság megismerésére kényszerített, valamennyire túljutottunk a vallás meseködén. De mert a még ködében botorkáló társainkat is ki akadtuk vezetni, meg kellett ismernünk a vallás miből keletkezését, és azt is, mi követelte ennyire sötétté fejlesztését? Ez különösen a Polányi Máté körül csoportosuló ifjakat érdekelte és a velem hasonló korúakat, akik tevékeny részesei voltunk a háborúnak és a forradalomnak. Tagságunk azon része, akik a háború előtt az olvasókörök tagjai voltak, a köz könyveit olvasgatva szereztek némi ismeretet tudományokból: Az Okor, Középkor, Űjkor könyvekből könyvtárunkban volt; Acsádi: A magyar jobbágyság története, Magyarország 1514-ben, Petőfi költemé148