Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Endrődi földmunkások beszélgetései ötven évvel ezelőtt a családalapítás felelősségéről és a vallás keletkezéséről
lönösen azoknak, akik nem csak érzik, hanem ismerik is a kínzó helyzet okát és tudják is, hogyan lehetne ezen változtatni. De hiába van meg a becsületes szándék, a jóakarat, képtelen a hogyant megértetni éppen azokkal, a nyomorgókkal, akiknek érdekében szeretné cselekvésre indítani a közös erőt. Talán a spanyol inkvizíció sem volt kínzóbb az eretnekséggel vádlottak részére, mint ezt érezni. Nem vigasztal, hogy talán egyedül agrárproletár milliónyi lehet hasonló helyzetben, mint mi, inkább szomorít, hogy a legtöbb községben még így sem próbálnak helyzetük javításáért szervezkedni, mint mi. Na, de evvel már eltértünk beszélgetésünk irányától. Tény, a természet törvénye és a fajfenntartási ösztön csak erőszakkal választható el. A normális élet szükségszerűsége ez. Olyan erő ez, mely nemcsak az embert kényszeríti faja fenntartására, hanem az állatot és a növényt is. Ennek minden egészséges élőlény eleget tesz, az egynapos kérész éppenúgy, mint a legmagasabb életkort elérő ember, állat és növény. Ezt se akarom bővebben magyarázni. — Pedig ennek magyarázatára is szükségünk van — szólt Máté. — Igen, Máté — helyeselt Géza — én is ez akartam mondani. — Helyes, hogy érdeklődtök. Lesz alkalmunk és időnk is beszélgetni róla. Nagy József szaktársunk már megszerezte Darwin könyvét; a két legfontosabb: A fajok eredete és Az ember származása és Bölchétől: „Szerelem az élők világában." Olvastátok a könyveket. Ha otthon a család nyugalmát este nem akarjátok háborgatni és a petróleumot fogyasztani, jöjjetek ide a helyiségünkbe. Itt öt-hat, vagy akár tíz lámpa helyett egy világításnál olvashatjátok. Azért tanácsolom ezt, mert mint beszéltünk az egyelőre változtathatatlan tényről, hogy ha helyzetünk nem engedett a IV. elemi osztályon túl is tanulni, most se taníthat nálunk iskolázottabb. kénytelenek vagyunk tudósok könyveiből és együttes beszélgetéseinkből tanulni. És tanulunk a legjobb tanítótól: az életből és a benne kialakult tényekből. Fiatal barátaim kissé csüggedve sóhajtottak. Máté halkan szólt. — Érzem, nősülésemből ebben az évben nem lesz valóság. Azt is érzem, a tanulás nagyon nehéz. Túl sok már a legjobb tanító által is feladott lecke. Töröm magam néha fejfájásig. De szemem elől nem oszlik úgy a köd, ahogy azt első beszélgetésünk után hittem. — Igen — szólt Géza. — Amit Máté mond, én is érzem. Majoros Lukács bácsival beszélgettünk is erről, ö mosolyogva magyarázta: A jó pap — ahogy mondani szokták — holtig tanul, mégis meghal minden tudás nélkül. Még csak azt se tanulja meg, hogy a becsületes ember nem hazudik. — Ne csüggedjetek, barátaim. Van olyan mondás is, hogy az ember akkor döbben rá, milyen keveset tud, amikor már érzi, hogy sok minden van, amit még világosan nem ért. No és ebből következik az, hogy minél többet megért az addig részére rejtelmes természet törvényszerűségéből és a bonyolult élet ilyenné fejlesztett okaiból. Annál inkább törekszik a tökéletesebb megismerésére. És arra, hogy ami neki, így ahogy van, nem jó, azt miként formálhatja olyanná, amilyenben megtalálja mindazt, ami neki is jó és szükséges. — Na, most ne bonyolítsuk ezt tovább. Majd lesz alkalom, amikor aprólékosabban vázoljuk. Még csak azt: Ha olyan könnyű volna megérteni az életünkkel öszszefüggő tényezőket, mint ti is elképzeltétek, bizonyára nekünk már nem volna szükségünk arra, hogy egymást oktassuk. A Nagy Októberi Forradalom egészében, a mi proletárdiktatúránk kis részében bemutatta, hogy kell majd újra cselekednünk. De ezt már ti is érzitek. Most inkább a nagy kérdőjel, hogy miért volt kénytelen az orosz nép és mi is úgy cselekedni — és nekünk majd megint. Az oroszok már nem a miérttel foglalkoznak, hanem azzal, hogyan tovább? Nekünk most az a legfontosabb, miért kényszerülünk újra forradalmi cselekedetre? Tehát mi most a miért okait keressük. A keresés módszere az, amit megállapítottunk: az olvasás és egymás oktatása. Ez ugyan furcsán hangzik, mert ha valakit valaki oktat, azt úgy értjük, hogy az oktató már tudja azt, amire oktat. Közöttünk ma még olyan oktató nincs... Mindnyájunknak tanulóknak és egyben oktatóknak kell lennünk! Nehéz ez így. De ha indulunk — haladunk! 10* 147