Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Darida Mihály: Tessedik Sámuel és az egészségügy

igazodó pontos betartása (maga Kovács János, az akkori bíró, kénytelen volt egyideig a vesztegzárt betartani) által hamarosan elfojtották a bajt, úgyhogy az mindössze 15 embert ragadott el. Azonban nemcsak imákat mondtak a pestis ellen, de a pestis-rendeleteket betartották. ... 1741. Egy 124 éves asszonyt temettek. S ez a vidék egészségtelen volna? Sokan nagy kort élnek itt meg, s akik mértékletesen élnek, tagjaik megcsontosodása következtében halnak el, anélkül, hogy betegek lettek volna. Mások orvosi segítség nélkül a legnagyobb betegségeket állják ki, és azután egészségesebbek lesznek, mint azelőtt. Ebben az időben ezen a vidéken sem orvos, sem gyógyszertár nem volt. Csak a lelkészek és lelkésznék tartottak otthon kis házi, ingyenes gyógyszertárakat. Harangokra, orgonákra inkább gondoltak, mint egészségügyi intézményekre. De hogyan is gondolhattak volna orvosokra akkor, mikor még az egész országban is kevés volt azokból, s egyáltalán az egész orvosi tudomány gyenge lábon állott." A fentebb említett 1739-es nagy pestisjárvány idején Békés megyében csupán egy Szaics Gáspár nevű sebész működött. 1763-ban sem haladta meg az 5-öt a megye kirurgusainak száma, az első orvosdoktor pedig csak 1768-ban telepedett le. Szarvas első felcsere, Eger Keresztély 1767-ben kezdte meg működését. A korabeli orvosi tevékenység főleg gyógyszerrendelésből, ét- és életrendi előírások közléséből állt. A lázmérőzést csak 1758-ban és csupán egyes helyeken, főleg kórházakban vezették be. A kopogtatásról, mint vizsgáló módszerről, 1761-ben számol be Auenbrugger. A hallgatócső használatát 1819-ben ismerteti Laénnec. Orvosok híján kirurgusok, másnéven mesterbarbélok, felcserek nyújtottak segítséget a beteg embernek. Belső betegséget nem kezelhettek, receptet nem írhattak. Érvágás, köpülyözés, sebek, fekélyek, daganatok kezelése, ficamok helyretevése, csonttörések ellátása és foghúzás szerepelt gyakorlatukban. A község szolgái között volt helyük, s mint az Orosházán 1790-ben alkalmazott sebész szerződéséből kitűnik, kötelességei közé tartozott a község elöljáróinak és cselédeinek hetenkénti ingyenes borotválása is. Tessedik mélységesen felháborodva emlékezik meg krónikájában arról a méltatlanságról, mely Szarvas felcserét, Eger Keresztélyt érte. A bíró huszonöt botot méretett rá valami jelentéktelen szomszédi viszály miatt. Idézzük Tessedik elítélő sorait: „Mit mond ez a kiáltó méltatlanság, melyet egy orvoson követtek el, kinek segítségére és bizalmára ilyen népes helységben annyi egészségesnek és betegnek éjjel-nappal szüksége lehet? Az olvasó adjon erre választ magában. Csak akkor becsülni meg az orvost, ha szükségünk van rá, ez olyas valami, amit az emberiség dicséretére válónak nem nevezhetek. És Kovács János (ti. a bíró) hányszor vette igénybe ezután is hosszas és fájdalmas betegségében a megbotozott orvos segítségét, miben a becsületes ember részesítette őt."3 A kirurgusok képzése, a nagyszombati orvosi karon 1773-ban beindított sebésztanfolyamokig, céhszerű, részben katonai volt. A tanuló mesterénél 4 évig inaskodott, majd legényvizsgán adott számot tudásáról. Az egyetemen tanult sebészeknek később, bizonyos határok között, megengedték belső betegségek gyógyítását is, s betölthettek községi, járási és uradalmi orvosi állásokat is. Továbblapozva a krónikában, 1746-ról az alábbi bejegyzés található: „ ... A temetőt a templom mellől átteszik az emberi lakásoktól távolabb eső helyre, nehogy a holtak még haláluk után is ártsanak az élőknek. ... 1750. Markovitz Mátyás lelkész kidolgozta az első egyházi és falusi szabályzatot, azt bevezették ... Körültekintő gondossággal volt az tekintettel a falusi bábákra, gyermekágyasokra, a gyermekágyasoknál tapasztalt babonákra, ... a ruhákban, lakóházakban tapasztalható tisztátalanságra, ... betegeknél, gyógyulóknál ... előforduló kilengésekre, ... betegekre, haldoklókra ... ... 1752. Ebben az évben a szülöttek száma majdnem megegyezik az elhunytakéval: valóban ritka eset. A halottak alacsony száma a szülöttekével szemben annak bizonyítéka, hogy e vidék alkalmas nagyobb benépesedésre. Akkor is, amikor a következő évben a himlő dühöngött, az elhunytak száma mindig nem volt egyenlő a szülöttekével. 9 129