Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - VITA - Újváry Zoltán: A nemzetiségi hagyomány változásának vizsgálata

folyamatai megragadhatók. Sok példából kialakul a helyes következtetés, még akkor is, ha egyes adatok előzményeit nem látjuk teljesen világosan. Krupa András a nemzetiségi hagyományok vizsgálatával összefüggésben felveti a település, az integrálódás kérdését. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni a migrációval és a letelepüléssel kapcsolatos problémakörre. Az idetartozó kérdéseknek a beható elemzése nyomán a szokáshagyomány mozgási irányára és az átadás, átvétel alapvető tényezőire deríthetünk fényt. Érintsük elsőként a belső migráció kérdését. Az időszakos migráció nagyobb tömegeket elsősorban a mezőgazdasági munkavállalásokkal kapcsolatban mozgatott meg. A szokások alakulásában, az egymásra hatásban ilyen jelentősnek mondható mozgás, kapcsolat megfigyelhető jelenségeket eredményezett. Az idegen, elsősorban szláv — szlovák, ruszin, vend, horvát, cseh — mezőgazdasági munkások elvándorlására, távolabbi vidékeken való munkavállalására a 18. századtól kezdődően vannak adatok. A vándormunkások főleg a Kárpát-medence peremterületeiről rajzottak ki és útvonaluk elsősorban a Nagy Magyar Alföld felé irányult, de megfordultak a Dunántúlon és más magyar területen is. Egy múlt századi munkában olvassuk, hogy a Nyírségbe is szlovák aratók jártak: „Nem tudom, a Nyírség termékenységét, vagy keleti fajú lakosainak munkátlanságát bizonyítja-e ama körülmény, hogy itt a felföldi tótok aratnak, az alföldi magyarok nyomtatnak, a nyírségi nemesek pedig csak nézik" — írja a korabeli megfigyelő. Az idézetből kitűnik, hogy a Nyírségben a nyomtatást magyarok végezték. A szlovákok elsősorban az aratásban vettek részt. Adatok vannak azonban arra is, hogy uradalmakban, mint pl. cisztercita rend Fejér megyei birtokán, az előszállási uradalomban 1814—15-ben a szlovák vándormunkásokat szénakaszálásra, boglyázásra, a búzavetés gyomtalanítására alkalmazták. A 19. század első felétől igen élénknek, elevennek tekinthető a szlovákok mozgása az alföldi területek irányába. A szlovák vándormunkások vállalkozására jól rámutatnak az egykorú leírások: „Megindulásuk többnyire Péter-Pál napja. Ez idő tájban hemzseg soraiktól az országút, dalaiktól visszhangzik Zsitva-melléke. Nem egyszer dudaszó, s hegedű mellett nyitnak be a magyar helységekbe." A magyar gazda és a szlovák aratók közötti kapcsolatot jól illusztrálja a következő adat: „Az aratógazda pünkösd előtt le szokott gyalogolni a vetéseket megnézendő, ekkor hoz 4—5 font túrót ajándékba, miért viszont néhány garast kap, tartást s pálinkát, amennyi csak belefér." A szlovák vándormunkások vállalkozásai magyar területeken az első világháborúig jól megfigyelhetők. Idevonatkozóan bőséges példák vannak a recens gyűjtésekben is. A migrációval kapcsolatban szükségszerűen felvetődik a szokások migrációjának, vándorlásának a problémája, amely nyomán számos kérdésre kell feleletet kapnunk. így pl.: Melyek azok a tényezők, amelyek lehetővé teszik, hogy egy szokás idegen hagyományban, kultúrában meghonosodjék? Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valamilyen néphit, népszokás egy nép, közösség műveltségéből a másikba kerüljön? Melyek azok az indító okok, amelyek egy idegen közösség hagyományából valamely kultúrjelenség átvételére ösztönzik a másik közösséget? Hogyan indul meg az átáramlás? Az átvételre kerülő, illetőleg a már átvett műveltségi elemek, milyen szálakon kapcsolódnak az átvevő nép hagyományához? A belső migráció természetszerűleg eredményezte az idegenek és a helyi lakosok kapcsolatát. A véglegesen letelepült lakossággal kapcsolatban is úgyszintén ezek a kérdések vetődnek fel. Ez esetben a környezethez való illeszkedést, az őslakossággal való kontaktust, az átadást, az átvételt kell figyelemmel kísérni. A nemzetiségek és a magyarok hagyományának kapcsolatát, egymásra rétegződését különösen Békésben lehet eredményesen tanulmányozni. Az idevonatkozó vizsgálatokhoz elvi vonatkozásban hangsúlyozhatjuk: a szokás átvételének egyik leglényegesebb feltétele az, hogy az átvételre kerülő szokásokhoz közelálló hagyományok legyenek az átvevő nép kultúrájában. Egy szokás átvételénél az átáramlást, a befogadást nagymértékben elősegíti, ha az átkerülő szokásnak a funkciójához hasonló vagy megegyező funkciójú szokás ismeretes az átvevő nép hagyományában. Az egyes szokások funkcionális szálai a néphagyomány különböző területeit érinthetik, mivel azonos funkciót más-más, egymástól független és elütő formák is kifejezhetnek. így az átvételre kerülő szokás, a funkcionális ereken át mély gyökeret ereszthet az átvevő nép hagyományában. A recens anyagból az átvételt csak 123