Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - VITA - Újváry Zoltán: A nemzetiségi hagyomány változásának vizsgálata

nek és közösség, az egész társadalom életét is befolyásoló, arra hatást gyakorló társadalmi, gazdasági, politikai stb. tényezőket kell elsősorban megvizsgálnunk. Ezek a tényezők változtatnak az egyén és a közösség életén és így azon keresztül a szokáshagyományon. A vizsgálatot tehát nem a közbeeső láncszemen kell kezdenünk. Természetesen, a társadalmi, gazdasági stb. változásokat az emberi közösségek idézik elő, de ezeknek a hátterét, mozgató rugóit valamely szokás vizsgálatánál egy — különösen kisebb — közösségre vonatkoztatva aligha tudnánk felmérni. Pl. valamely szokás elmaradása eszmei áramlatok miatt egy faluban nem az illető falu közösségének autochton eszmei fejlődéséből, alakulásából következik, vagy legalábbis nagyon ritkán. Nagy, országos, sőt, nemzetközi ideológiai áramlatok hatnak és jutnak le a közösséghez, amelynek az életét befolyásolják, megváltoztatják s így élettevékenységének több területén, a szokásokban is változást eredményez. A szokás változásának vizsgálatánál felvetődnek azok a kérdések is, amelyek a szokás funkciójával állnak összefüggésben. Tulajdonképpen a funkció alkotja, jelenti a szokás életének lényegét, tartalmát. Nyilvánvaló tehát, hogy a változások vizsgálatánál előtérbe kell helyeznünk a szokás funkcióját és ennek a szempontnak megfelelően kell nyomon követnünk a szokás életét. A szokásban bekövetkezett funkcióváltozásból következtethetünk a műveltség alakulására, a társadalmi életben, az anyagi létben bekövetkezett változásra. Ezzel azonban még nem minden esetben állapítottuk meg a szokás változásának közvetlen vagy közvetett okát. Mindenek előtt föltétlenül hangsúlyoznunk kell azt, hogy a szokások jelentékeny részében kettős funkcióról beszélhetünk: 1. a szokás funkciója a szokást gyakorlók azaz aktív cselekvők és 2. a szokás funkciója a szokást fogadók, azaz passzív cselekvők tekintetében. Így a szokás változását, a változást előidéző okokat két irányból közelíthetjük meg. Valójában azt is mondhatjuk, hogy az idetartozó szokások a szokást fogadók és a szokást gyakorlók közösségének hatása alatt állanak, azok függvényeként jelentkeznek. A funkcióváltozás okainak keresésénél a funkciókülönbségekre is rá kell mutatnunk. Ugyanazon szokás funkcióbeli különbözőségei a szokásnak eleve bizonyos változását jelentik. Ennek a változásnak az okai viszont abban a közösségben rejlenek, amelyben a szokás funkcionál. A szokás funkciójának vizsgálata mellett nem hanyagolható el a forma változása. A forma változásainak okaira az esetek többségében nehezebb a választ megtalálnunk. A funkció megváltozásának oka többnyire egyértelmű; a szokás megváltozott funkciójából az előidéző okokra is tudunk következtetni. A formánál azonban a változás igen gyakran nem értelemszerű, kevésbé állapítható meg anyagi vagy szellemi áramlat hatása. Előbb a funkcióváltozás okát kell megkeresnünk, a forma változására abban már némileg fényt kapunk. Általában ugyanazon forma a szokás több funkcióváltozásán át megőrződik, ugyanaz marad. Krupa András a formai kérdésekkel kapcsolatban tanulságos példák említésével külön is felhívja a figyelmet. Amikor változásról beszélünk, valamihez viszonyítunk. Elsősorban a hagyomány korábbi állapotához. Valójában egy olyan állapothoz, amely ugyancsak valamely változás folyamata nyomán állott elő. A változásvizsgálatnál tehát tudatában kell lennünk annak, hogy az esetek többségében a változást egy feltételezett korábbi állapotnak megfelelően állapítjuk meg. Ugyanis, többnyire teljes pontossággal csak azt tudjuk, hogy a szokás, a hiedelem milyen volt akkor, amikor megfigyeltük. Különösen a szokásokkal kapcsolatban a korábbi állapotot csak kikövetkeztetjük. Elsősorban vonatkozik ez arra az esetre, amikor a változásvizsgálatot nem recens anyag nyomán végezzük. Ha egy közösségből valamely szokással, rítussal kapcsolatban korábbi adattal, megfigyeléssel nem rendelkezünk, egy másik közösség esetleg korábban megfigyelt szokásához, rítusához viszonyítunk. Az esetek többségében ez nem célravezető eljárás. Elsősorban azért nem, mert nem tudhatjuk, hogy az a variáns, amihez viszonyítunk, megvolt-e az általunk vizsgált helyen egy bizonyos korban. Lehetséges, hogy egyáltalában nem volt ismeretes, illetőleg nem egyenes fejlődés következtében jött létre, nem esett át formai és funkcionális változáson, hanem éppen a megfigyelt formában és funkcióban vették át idegen hagyományból. Természetesen, akkor, amikor a hagyomány változásának vizsgálatát végezzük a népi kultúra egészére kiterjesztve, nagy összefüggésben a változás 122