Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Dévényi János ötvösművész budapesti otthonában

A békéscsabai kiállításon III. kezdete annak, ahová eddig eljutottam. Azóta sem adtam fel, hogy egyéni, valami egészen különöset alkossak. így találtam rá az ősmagyarok ötvösségére, és formálom azóta is korunk nyelvére. Tiszta formák, érthető törekvések. Ez az!" Amikor a beszélgetésünk idáig érkezett, akkor foglalta össze először művészi hitvallását. Azt, hogy „van modern művészet szélhámosság nélkül, becsületes munkával teremtve, tehetséggel megalkotva. Azt szeretném, hogy mindenki értse, mit miért csinálok. Az is, akinek két elemije van, az is, aki egyetemet végzett. Mindenkit rá szeretnék döbbenteni arra, hogy az élet kincs, és érdemes még szebbé, gazdagabbá tenni." Amikor a komolyabb beszélgetésben egy kis szünetet tartunk, körbevezet a lakásán. Csodálatos cserépgyűjteményét mutatja: korsókat, tálakat, tányérokat, köcsögöket. A konyhában jó alföldi illatok. A felesége csabai kolbászt készít és süt nagy serpenyőben. „Ebben sem engedem el a szülővárost, kínál, és jelentőségteljesen ránéz a feleségére. Igaz, hogy ő nem csabai, de jobban érti a csabai konyhát, talán még a nagynénémnél is." A művész elsősorban kiállításokon mutatkozik meg közönségének. Dévényi János hasonlóképpen. Sok kiállításon szerepelt már, a legutolsó Békéscsabán volt, a KISZÖV kiállítótermében, 1973. júniusában. Azelőtt Svédországban járt. Tanulmányúton és kiállított. Erre büszke. Erre is, javítja ki később magát, mert ezért még sok másról beszélhet. A montreáli világkiállításról, Moszkváról, Leningrádról és egy felejthetetlen találkozásról, a budapesti hajógyári munkásokkal. A Frankel Leó Művelődési Házban volt ez a tárlat. „Harminc-negyven éve dolgozó lemezlakatosok jöttek oda hozzám érdeklődni, hogy ezt, meg amazt hogyan csinálom? Hogyan tudom ennyi engedelmességre bírni a makacs fémet? Hát ez felemelő volt. Meg olyan érzés is, mintha megint otthon jártam volna valamelyik csabai gyárban, vagy a Fiala-körüli tanyákon. Nosztalgia? Jó értelemben igen. 118