Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Dévényi János ötvösművész budapesti otthonában

A szülőföld vonzása, a munkás emberekhez való kötődés eltéphetetlen lánca ez. De ne beszéltess erről többet, félek, hogy nagy szavakat mondanék." A vágyairól is sokat mond, meg keveset is. A legtöbbet emlegetett, ami megmaradt bennem: vágyakozás a székelyföldi népművészet megismerése^ után. Mondja, hogy erdélyi útra készül. Ismerkedni az ott megőrzött sajátos művészet formanyelvével, világával, sugárzásával, tisztaságával. „Gyönyörű lenne! Azt hiszem előbb-utóbb elindulok oda..." Késő délután van már, amikor először búcsúzom el Dévényi Jánostól. Néhány hét múlva történt, hogy békéscsabai kiállításán újra találkoztunk, és akkor volt az is, hogy régi osztálytársaival ölelgették egymást. A megilletődött, hazatért ember őszinte rácsodálkozásával járta másnap a várost, ahonnan elindult. Ahol örökké izgő-mozgó diákgyerek volt, ahol megyei kerékpáros-bajnokságot nyert és egyszer fejenállást mutatott be a kistemplom tornyának korlátján... Ilyen ember most is, teli energiákkal, alkotókedvvel. Megismerni őt számomra is nagy öröm volt. A művészre különösen jellemző díszítésű vörösréz váza 119