Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Papp János: A Gyulai Várszínház jubileumi évadjáról

Jelenet a Pathelin mester előadásából (Király Levente és Kovács János) játszás egyik első jelentkezése, mely szakítva a középkor vallásos jellegű műveivel nyíltan, szókimondóan nyilvánít véleményt, közöl tanulságokat, — mindez kiegészítve Hubay Miklós modern előjátékával érdekes lehetőségeket jelent. Ami mégis bizonyos hiányérzetet keltett bennünk, az elsősorban a várszínházi színpad és helyzet okozta kötöttségekből adódott. Így nem alakulhatott ki a szereplők és a nézők között az a közvetlen kontaktus, amilyet az ilyen farce jellegű művek feltétlenül megkívánnak. (Nem lenne elképzelhetetlen akár a nézők azonnali spontán véleménynyilvánítása sem!?) Emellett úgy tűnt, hogy a két mű még együttesen sem tesz ki egy egész estét betöltő darabot. A megvalósítás, a színpadra állítás jórészt sikerült, hiszen a Sándor János rendezte előadás színpadát mindvégig a harsány jókedv töltötte be, a műfaj megkívánta replikákkal, olykor vaskosabb bemondásokkal is fűszerezve. Az előző évek vígjátéki bemutatóival ellentétben ezúttal mégis hiányzott az önfeledt nevetés okozta feloldódás, a tanulságokkal is szolgáló szórakozás élvezete. A közreműködő művészek jókedvűen játszottak, különösen Király Levente, Martin Márta, Horváth Gyula, Fülöp Zsigmond és Kovács János alakítására emlékezünk szívesen, Langmár András díszletei és Bata Ibolya jelmezei is hangulatot teremtettek. Illyés Gyula fordítása mesterien sikerült, örömünk azonban éppen az előzőekben említettek miatt mégsem volt teljes. A jubileumok, évfordulók alkalmat kínálnak a visszatekintésre, az értékelésre is. Erre sor került (és minden bizonnyal ezután is kerül még) a Várszínház esetében is. A lezárult első évtized után ezen a helyen inkább a jövőről szólunk. Ügy tűnik, hogy bevált a 10 év során kialakított „profil": a történelmi tragédia, illetve a vígjátéki megosztás, az évi 16—18-as előadásszám, a színészi törzsgárda kiválasztása, a vár „szerepeltetése" ma már kitaposott utakon jár. Mindez azonban előnyei mellett hátrányt is jelent, mivel könnyen az elégedettség, a megállapodottság útjához vezethet Az új évtized nyitánya tehát alkalmas lenne valamilyen felfrissítés elindítására is. Erre akár a színre kerülő darabok megválasztásával, akár új rendezők, művészek bekapcsolásával, akár a hangulatkeltés új eszközeinek alkalmazásával már a jövő évadban is sor kerülhetne. Ez a kísérletezés lehetne az újabb évtized sikereinek egyik biztosítéka is. 110