Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - SZEMLE

Weöres költészete mellé Csanádi Imre gyermekverseit állítja, bár ez inKább értékelés, mint párhuzam, hiszen a pályafutás, az oeuvre inkább ellentétekben gazdag. Elek László kitűnően megvilágítja Csanádi költészetének minden lényeges vonását. Itt csak azt említjük, hogy valóban a népdallal függ össze legszorosabban ez a költészet. Joggal írja erről Elek: „Tökéletesen érzi a népdal sajátosságait: nem részletezi az egyes képeket, hanem tömör és (tömörségük ellenére is) érzékletes megfogalmazásukkal kíván hatni. Nem engedi szabadjára sem vizuális teremtő-alkotó fantáziáját, sem áradó érzelmeit. Pompásan érzi a szerkezeti zártság követelményeit és a motívumok látvánnyá dagasztásának parancsát, s ezeknek olyan ügyesen rendeli alá a villogó, egysoros képeket, hogy egymásutániságukkal az élmény folyamatosságát is sejteti." Ismét más világba vezet a szerző, amikor Nemes Nagy Ágnes költészetét ismerteti. Mennyire jól ért hozzá, hogy a „modern vers szuggesztív, tudatos művelőjét" bemutassa! A Mit beszél a tengelice elemzésével jól szemlélteti a lefaragás művészét: a költőnő tudatos ökonómiáját. Csakhogy emellett Nemes Nagy Ágnes a finom, megragadó érzések kifejezője is: „A könnyen appercipiálható kép vizuálitása, a szituáció érzékletesen megjelenítő párbeszédes forma, a zeneiséget adó hangfestő, hangutánzó szavak akusztikai hatásának a játékossága, a kijelentő mondatok nyugalmát feltörő kérdő és felkiáltó mondatok dinamikussága, a gondolatformálás gyermekies kényelme, az érzelmi élmény fölénye az értelmi, intellektuális hatással szemben uralkodik itt." Elek László könyve szerves része annak a tevékenységnek, amelyet az óvónőképző intézetek évek óta tervszerűen folytatnak. Ez a pedagógiai tevékenység arról győzi meg az óvónőket, a szülőket, a pedagógia művelőit, hogy a modern gyermekköltészet már az óvodáskorban erősen hat a gyermekekre. Ez a hatás lehetőséget teremt arra, hogy a Kodály-féle zenei nevelés mellett a modern irodalmat is felhasználjuk a gyerekek ízlésének fejlesztésére, erkölcsi, világnézeti nevelésére. Ez azt jelenti, hogy minden óvodást korszerű, modern és művészi tekintetben kifogástalan művek útján vezethetünk előre, az iskola felé. De vajon folytatja-e az általános iskola, a középiskola ezt a nevelő munkát? Nyilvánvaló, hogy ma nem folytatja ugyan, de folytatnia kell. Éppen ebben áll Elek László kis könyvének jelentősége: nemcsak az óvónők esztétikai ízlését fejleszti, hanem arra is figyelmeztet: a készítendő új tantervekben a modern költészetnek nagyobb teret kell biztosítani mind az általános, mind a középiskolákban. Meskó Anna—Póka György: Ex libris, 8 597;