Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

mondás nélkül fogadunk el olyasmit, amit nem értünk, vagy másként értékeljük. Olyankor magunkkal kerülünk ellentétbe. És a becsület számára az önmagával ellentétbe kerülés sokkal inkább megvetésre érdemes, mint a másokkal való ellentétbe kerülés. Másoktól elszakadhat az ember, de önmagától nem. Na de a magamfajta egyszerű, tanulatlan észjárásával nem akarom untatni főtisztelendő urat. — És arra gondoltam: ez nyilván már sok. Tévedtem. A főpap nyugodt hanggal mondta: — Én isten és egyházunk szent akaratát követem még akkor is, ha hallgatom ellene lázongó, bűnös szavaidat. Hallgatom, mert szavaid mutatják meg, mennyi káros féreg szennyezi már lelked hajdani tisztaságát, amit, ha rám hallgatsz, isten megbocsátó jóságából megtisztíthatom. A lélek megrontása hasonló a gyomorrontáshoz. Ez neked ha furcsán hangzik is, úgy van. A gyomor jobbik esetben kiokádja azt a táplálékot, amely bajt okozott és megtisztul. A lélekből szavak formájában kell kiömleni a tisztaságát szennyező káros fogalmaknak. Mint isten kegyelméből felszentelt papnak, legáldásosabb kötelességem a bűnnel szennyesedő lelkek megtisztítása és megőrzése újabb szennyeződéstől. Azért hallgatom káromló szavaidat, mert lelked csak úgy tisztulhat, ha minden szennyeződés kiömlik. Sajnálom, hogy így belebonyolódtál éppen a tízparancsolatba, melyből hatot említél kérdésként, ahelyett, hogy bővebben mondtad volna meg, amit nyilván akartál, hogyan érted te az 5.-et és együtt a hatot, amit úgy röviden említettél? Magyarázat helyett tehát megint kérdés. A vitában az olyan formát szeretem, amelyben az ellenfél nem kerülgeti a kérdést, hanem megmagyarázza, mi nem úgy helyes, ahogy én látom, érzem. Tehát boncolnom kellett tovább. — Nem gondoltam főtisztelendő úr, hogy ennyire belemegyünk. De ha már enynyire vagyunk, engedje meg, hogy mint IV. elemit végző egyszerű agrárproletár, csak saját érzéseim mondjam el az 5. parancsról. — Hallgatlak, Pista. — Tehát ha ez az isten parancsa, a papság az ő szolgái, a sirályok, császárok a kegyelméből uralkodnak, hogyan merészkednek parancsa ellen olyan szörnyű bűnt elkövetni, hogy millió számra gyilkoltatják az embereket? És ebből következik az ellentmondásnak az a tragikus furcsasága, hogy azok az uralkodók, amikor így megcsúfolják az isten parancsát, még segítségét kérik. Hogyan lehet ezt, főtisztelendő úr, józan ésszel összeegyeztetni? Ezek az uralkodók és népek, kivéve az oroszt és törököt, a római katolikus egyházhoz tartoznak. A többi parancs semmibevétele már az 5.-ből következik. Nem volna háború, ha nem ölné, nem rabolná és nem rágalmazná egymást az uralkodók parancsára a nép. A már ingadozó emberek részére az a legerősebb ellentmondás és marad addig, amíg az ébredező értelem meg nem magyarázza a miértjét. Azok, akik csak hisznek, de nem gondolkodnak a „miért"-en, azokat még tán ha szenvedik, sem nyugtalanítja. Azoknak fáj legjobban, hogy a vallás a társadalmat ilyenné tette, akik már túl vannak az olyan szavak hitelén, amelyek bármily szépen, meggyőzni akarón hangzanak, de sem a valóságos élet, sem az emberek cselekedetei nem igazolnak. Nincs szándékom személyében megsérteni valakit, de Krisztus tanításából — melyből a keresztény katolikus vallás ered — mégis meg kell említenem egy lényegest: — és mert láttam, a főpap a pipából gomolygó füstöt nézte, nem mondtam tovább, arra gondolva, nem figyeli. A főpap észrevette pillanatnyi szünetem. Elfújta a füstöt és biztatón mondta: — Mondjad, Pista. Ne hagyd bent, ami ki akar jönni. — Amit még mondani kívánok, tisztelendő úr, az a következő: Mikor a gazdag ifjú megkérdezte Jézust: „Mit tegyek, ha hozzád hasonló kívánok lenni?" Jézus ilyenképpen felelt: „ ... minden vagyonod oszd meg a szegények között és kövess engem". Ma Magyarországon a római katolikus egyház a legnagyobb földbirtokos. Milyen következtetésre juthat ma is az alamizsnából koplaló nincstelen földmunkás? Nem ellentmondása ez a Krisztus által hirdetett cselekedetnek? Csodálkozhatunk, hogy a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat" bölcs intés is mivé vált? A földbirtokosok, akik a néptől tulajdonították el a földet és megfosztották megélhetési alapjától, most ha dolgoztatják is, csak annyi bért adnak, hogy amíg dolgozik náluk, éhen ne haljon. Nem akarom folytatni, főtisztelendő úr, az ilyen ön által isten káromlásnak minősített szavakat. Kettőnk között nincs is értelme. Főtisztelendő úr éppen úgy tudja, mint én: a társadalomban az uralkodó osztályok által meghatározott helyünk és feladatunk főtisztelendő úrnak nem engedi, hogy érezze 12 577