Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

zik, a következő: Főtisztelendő úr szavaiból úgy értem: arra gondol, ha én lemondanék a magántulajdon és mint mondotta, a vallás elleni küzdelemről is, mert e kettő ma össze van nőve, vagyis elfogadva főtisztelendő úr ajánlatát, átállnék, megszűnne a harc? A szegény emberek itt megint engem követnének? ... — A római egyház közel kétezer éves története tapasztalataiból remélem ezt, Pista fiam! — Tudom főtisztelendő úr, voltak olyan egyesek, tömegek is. De engedje megjegyeznem: tudományunk, kultúránk egyre magasabb szintre fejlődése idejében én is reméljem: fogyóban van az olyan emberek száma! És ez arról győz meg: visszalépésem éppen úgy nem állítaná meg a szegények és a gazdagok harcát, mint ahogy Giordano Brúnó Rómában máglyán elégetése nem állíthatta meg a Föld forgását. És mint ahogy a Föld sem azért forog, mert Kopernikusz Miklós úgy állapította meg. Nem. Hanem azért, mert földgolyónknak, a holdnak, csillagoknak örök törvénye a mozgás. De mert képtelen vagyok tévedés nélkül kóvályogni a világűrben, földgolyónkon kell szemlélgetnünk magunkat és az emberek közössége, iletve társadalmi közösségük miként alakulási mozgását. — Küzdését a mindig tökéletesebbért, jobbért. Tehát ez a harc sem azért fejlődik, mert itt én próbálom társaimmal meghatározni mozgalmunk irányát... Nem. Társadalmunk miként alakulásának törvényszerűsége ez, főtisztelendő úr. Mozgalmi iránya a tökéletesebb rendszer felé haladás ... — Fiam, — szólt közbe, mosolyt erőltetve a pap — most ne folytassuk tovább. Nagyon nekilendülsz. Ha átgondolod, amit mondtam, pár nap múlva gyere el és beszélgetünk még. Addig, hogy meggyőződj róla: a fejlődő tudománnyal, kultúrával az egyház is halad, adok olvasni egy tudományos könyvet. — Kinyitotta könyvesszekrényét. Prohászka: Geológia és biológia című könyvét adta ide ... (Prohászka volt a székesfehérvári püspök) Mészáros (Medve) Mátyás szaktársam a folyosón az ajtó melleti padon ülve várt. — Két óra hosszáig beszélgettetek. De megérte — mondta, mikor már az utcán voltunk. — Nem egészen érte meg az ő részéről. Ravasz pap. Meg fog győződni, nem kutya vagyok, aki alázkodik, ha koncot mutatnak, hanem farkas, akit az éhes gyomor támadásra kényszerít! A teremtés meséjét csak hirdeti, de nem hiszi, önfékezése erős, ha érdeke kívánja. Nem szólja el magát. Óvatosan kitér a nemtetsző kérdések elől, vagy más irányba tereli a beszélgetést. Na de a tévedés emberi tulajdonság. Ő is csak ember. Sokat tanult, mégse elég okos. Második beszélgetés a főpappal A megbeszélt időben megint elmentem a főpaphoz. Két fiatal pap volt benn nála: Budai és Bartyik. Ismertem őket, mégis bemutattak. Nyilván jó hangulatban találtam őket, mert a főpap így dicsérte a két fiatalt; — Pista fiam, ebből a két bojtárból, ha a dér nem csípi meg őket, nagyrangú lelkipásztorok lehetnek. Na de majd megismered őket. Most hadd menjenek tanítani. A két fiatal pap kiment, nekem helyet mutatott. Leült ő is az asztalhoz, melyre letettem a Prohászka püspök könyvét. A főpap nyugodtan megtömte a tajtékot. Nagy füstgomolyag kibodorítása után rám nézett és megkérdeze: — Na, gondolkodtál a múltkori beszélgetésünkről? — Gondolkodtam, főtisztelendő úr. És viaskodom az ellentmondásokból származó kételkedéssel... — Hinni kell fiam az örök igazságban és akkor nem találkozik az ember ellentmondásokkal. És szelíd arcáról mintha fölényes gőg mosolygott volna rám. Hogy észre ne vegye, tétovázón szóltam: — Nem vitatkozni kívánkozom, főtisztelendő úr, de mert említette, kikívánkozik a kérdés: melyik az örök igazság? Az-e, amit az ember naponta lát, érzésével tapasztal, megfoghat és saját szükségletére használhat, vagy az, amit csak másoktól hall, de nem láthat és nem tapinthat? 575;