Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

Ez a visszakérdezés úgy hangzott, mint mikor a legerősebb önfegyelmű ember féke is lazul. De a kérdésre felelnem kellett: — Mert nem értem, főtisztelendő úr, hogyan és hol létezhetett az alkotó, míg megalkotott egy olyan darab világot, amelyre ráállhatott? Világos, mint a nap: a lét szükséglete az anyag és a benne levő erő és ennek szükséglete a tér és idő. Az időn kívüli lét éppen olyan lehetelen, mint a téren kívüli és bármilyen létezőről is beszélünk, az csak az anyag és benne levő erő lehet. És csak a térben és időben létezhet. A főpap arca elhalványult. A pipafüstöt leheletként engedte ki, hogy előtte kóvályogva elfedje arcát. Pillanatnyi gondolkodás után mégis az előbbi szelíd hangon kérdezte: — Éppen a vallási titkokat tartod a legfontosabbnak most? — Nem én. De ha már említette főtisztelendő úr, folytassuk. Mint említém, János evangélistával azt vallom: „ a vérben van a lélek" ... így most az a gondolat foglalkoztat: bizonyára a gazdasági helyzet megváltozásával — úgy értve — „aki dolgozik, egyen is" ... megváltozik az emberek gondolkodása a vallást illetően is... — Ej-ej, Pista fiam, Pista fiam — sóhajtott a pap keserű mosollyal. És hogy eltereljen a keserű kérdés folytatása elől, folytatta: — Téged teljesen kiforgatott józan emberi gondolkodásodból a könyvek olvasása. Mert hiszen én is foglalkozom ám olyan könyvekkel is, amelyeket a tévúton járó emberek tudománynak mondanak. Megmondom szemedbe: te ezt a néhány igen fogas kérdést vagy olvastad, vagy hallottad! Különben fogalmad se lehetne róla. — Ebben az utolsó mondatában, főtisztelendő úr, nagy igazsága van, amellyel azt a gondolatomat bizonyítja: „semmiből nem juthatunk valamire ..." Tény: az isten fogalma is teljesen hiányozna tudatomból, ha nem tanultam, — nem hallottam, vagy nem olvastam volna. A főpap úgy nézett rám, mintha azt mondta volna: „... mit akarsz te szerencsétlen? (!) Ki akarnád használni szavaimat? Abból nem kapsz!" Pipája szárát erősebben megszorította és felállt. Felálltam én is. Barátságot mutatva végigszemlélgettük egymást. Ügy nézhettünk ki, mintha bölénybika állt volna szemben bakkecskével. Abban a pillanatban gondoltam is, ha nekem is, mint a harangozónak, ököllel akar magyarázni, bakkecske módra a hasának ugrom, föllököm és menekülök. Azzal tisztában voltam, ha grabancon kapna a herkules alak, nehéz lenne szabadulnom. Néhány pillanat hallgatás után meglepődésemre leült a pap. Leültem én is. Újra meggyújtotta a pipát. És barátságot mutató hangon beszélt a főpap. Hangjában újra megcsendült a műfájdalom: — Mi lesz belőled Pista, ha teljesen a hitetlenek útjára tévedsz? Nem hiszel sem istent, sem Jézust... — Dehogynem, főtisztelendő úr! A názáreti Jézust mint hitrege-alakot, ha nem is úgy, mint a bibliában írva van, lehetségesnek vélem. — Jézus nem hitrege-alak fiam! Jézus az isten fia! — A vallás szerint minden ember az. Néhány pillanatig megint feszült csend. Csak szemeink viaskodtak. A főpap még úgy mutatta és mondta is: Ha már ilyenné alakult is beszélgetésünk menete, mégis bízik, ha átgondolom, hogy megszabadulhatok a kubikos taligától és a kenyér gondjától, megváltozom, elfogadom ajánlatát... Nem egy makacs embert látott már megszelídülni... Ha megértem őt, elfogadom ajánlatát, neki az minden fáradságát duplán jutalmazza, mert ami rombolást eddig végeztem a vallásban, az erősebben helyreállna. Akik már kételkednek, látnák megtérésemet s újra hinnének. Feladnák a harcot a vallás, a magántulajdon ellen. E hosszú lére eresztett csábítgatás után szinte sóhajszerűen mondta: — Fiam, még ezek után is, amiket mondtál, nekem te vagy az a századik eltévedt bárány, akinek visszatérítésére elhagyom a kilencvenkilencet. E mű-jószívűség már kissé unalmas ... Teljesen világos a pap szándéka ... Hogy szándékom is még érthetőbb legyen, nyugodtan mondtam: — Főtisztelendő úr! A néhány millió agrárproletár nyomorba kényszerítő okát mindenkinek, aki segíteni kíván helyzetükön, meg kell ismerni. És a kényszerítő okot meg kell szüntetni! E népet gyötrő oknak megszüntetésére bárkivel hajlandó vagyok és hajlandók szaktársaim is együttműködni. Ami még részben ehhez tarto574;