Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

— És én tőled, édes testvérem, amíg majd átgondolod mindazt, amit mondtam, nem kívánok mást: mondd meg véleményed. Olyan őszintén, mint elmondtam én neked. Ketten vagyunk és leszünk akkor is, ha elhatározásod máskor akarod megmondani. A jó isten a tanúnk, aki előtt se nekem, se neked nem lehet titkolnivalónk. — És elfújta maga elől a bodrozó pipafüstöt, hogy tisztábban lásson. — Igazi pap vagy, Mihály — gondoltam a pillanatnyi csendben — Melletted a székelygóbé is csak törpe fickó. Na, de lássuk, ha őszintén beszélünk, a lelki egyensúly merre billen? Végig bírod-e játszani a kezdett szerepet, vagy lehull rólad a szelídnek mutatkozó jámborság? — Mivel főtisztelendő úr már sátánnak nevezett, így még az elmondottakat átgondolom, arra az álláspontra helyezkedem, amelyre a hitrege szerint helyezkedett Lucifer az istennel szemben: „nem adhatok mást, csak mi lényegem..." Tehát: a valóságnak megfelelően azt a tényt vallom: „semmiből nem juthatunk valamire". Valami már van: főtisztelendő úr által a kívánság. Bennem állásfoglalásom kialakult, de még nem ismertettem. E kettőből tudjuk majd meg az eredményt, legyen az igenlő, vagy tagadó. A pap, bár vigyázott, hogy arca mozdulatával el ne árulja a hatást, mégis észrevettem: vastag, fekete szemöldöke jobb szeme felett megmozdult. Olyan mozdulat az, mint mikor az ember nem azt kapja, amire várt és akarata ellen az idegrendszere jelzi nemtetszését. De uralkodott magán és nyugodtan mondta: — Ügy feleltél Pista fiam, ahogy nem vártam tőled. Nem veszem rossz néven. Hogy tisztán lássunk — ha már le is tértünk az indulási útról —, kérdezem tőled: hiszel-e a világ teremtésében? Vagy már azt is tagadod? Ezt azért kérdezem, mert amit mondtál, abból úgy érzem, a materialista tanok téves útra vezettek. — Nem vagyok se vallás-, sem természetből bölcselő, csak négy elemi iskolát végzett ember, aki látható-fogható valóságokat megértek. így megbocsát főtisztelendő úr — ha már ennyire jutottunk — mielőtt tovább mennénk, én is kérdezek. — Kérdezz, fiam! Bár nem gondoltam, hogy ide jutunk. De ha érdekel, kérdezz nyugodtan. Isten akaratát teljesítem, ha a tévelygőket az igaz útra vezethetem. Mert, hogy tévúton jársz, arról meg fogsz győződni! Különben is így járt mindenki, aki elhanyagolja lelkét, aki testi táplálékáért képes harcolni az isten, a haza és mindenki ellen, akinek isten jóvoltából több vagy jobb falat jut. De aki arra nem képes, hogy legalább egyszer évente lelke táplálására meggyónjon és bevegyen egy ostyát, annak lelke elsatnyul, még ha teste erős is. Igazam van, Pista fiam? Tudok én rólad mindent. Nemcsak neked vannak jó embereid. Nekem is vannak. A gondolat: talán tudja: híveiből nekem is vannak jóbarátaim? Kissé félremozdította a fejem. Hogy észre ne vegye gondolatom, mosolyogva mondtam: — Erre legalkalmasabb, főtisztelendő úr, ha János próféta szavaival felelek. Ö a szentírásban azt mondja: „minden állatnak vérében vagyon az ő lelke"... János próféta az embert is állatnak érti. Ez érthető magyarázat arra: a lélek a test táplálékával táplálkozik ... Nem haragszik meg, főtisztelendő úr, ha megmondom, amit erre szaktársaimtól gyakran hallok? Még olyanoktól is, akik a keresztény egyesületbe járnak. — Mondjad, fiam. Tudom, tévelygő emberek mindenütt vannak. — Amióta ilyen gyötrő a munkanélküliségből eredő nyomor, gyakran mondják egymás között az emberek: „ha áldozáskor a parányi ostya helyett legalább kilós cipót adna a pap, ilyen ráérő, koplalós időben naponta eljárnánk áldozni" — Mire kimondtam, már gondoltam is: talán nem kellene ilyen kesernyés feladatokat adagolni. — Ej-ej, Pista, Pista — mondogatta fejét csóválgatva a főpap. — Te már teljesen a kárhozat örvénye szélén állsz. Talán nem is látod a veszélyt, amely minden pillanatban elsodorhat. Én látom a veszélyesen kavargó örvényt és megpróbálom, hogy isten segítségével elvezesselek onnan, amíg nem késő. Na, de hagyjuk az ilyen bűnös beszélgetést, fiam. Amit mondtál, olyan nagy bűn, amit csak azért bocsát meg az úristen — ha tovább nem folytatod —, mert ő végtelenül irgalmas ... Kérdezd, amit előbb akartál. Éreztem, a főpapnak nem tetszik az őszinte beszéd. Mégis megkérdeztem: — Ha a világot az isten teremtette, mi volt addig? — Mért kérdezed ezt? 573;