Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Papi ravaszkodás a mozgalom ellen

HUNYA ISTVÁN: PAPI RAVASZKODÁS A MOZGALOM ELLEN* Első találkozás a főpappal Mihály főpap kényelmes karosszékben ült az asztalnál, mikor Mészáros (Medve) Mátyással bementünk. Barátságos jámborság sugárzott tekintetéből, szavaiból: — Pista fiam! Négyszemközt akarok beszélni veled. — A tanító urak nem mondták — szóltam. — Akkor Matyi barátom... — Megyek. Valahol megvárlak — és kiment. A főpap az asztal melletti székre mutatott. Leültem. Az asztalfiókból kivette a szivaros dobozt. Az asztalon levő kis szita mellé tette, ami illatos dohánnyal volt tele. — Gyújtsunk rá, Pista fiam! Vegyél a szivarból. Vagy vedd elő a másik pipát ni. — Köszönöm, egyiket sem használom. — Na, ne szégyelj. Láttalak füstölni a makrából. Na, ahogy akarod! — Szelíd mosollyal még hozzátette: — Nem űz ki a füst, ne félj, nincs benne tömjén. Jól kezded — gondoltam —, hát folytassuk! — A sátánt pedig ugyebár tömjénfüsttel űzik? — és figyeltem, megsértődik-e? Mosolyogva csóválta fejét. Elővette a hosszú, vastagszárú, tölcsér alakú tajtékpipáját és tömögette a kisszitából. Néztem és arra gondoltam: Mihály, Mihály. Talán a legundokabb ravaszságot öltöztetted jámborság köntösébe. Hiába hosszú a reverendád, kilóg a lóláb. Na, de ha neked úgy tetszik, csak furfangoskodj. Pap vagy!... Mikor már füst karikázott az asztal fölött, barátságosan szólt a főpap: — Sokat gondolkodom fiam, a szegényemberek sorsán. Hidd el, nagyon fáj az ő nyomorúságuk. Tenni kell értük valamit. Ügy érzem, mi ketten sokat tehetnénk... Lassan, minden szót megfontolva beszélt a főpap. Mindig rám nézve magyarázta: milyen nagy, üdvös dolgot végezhetnénk, sokat segíthetnénk a szegénységen, ha megértenénk egymást. Finoman éreztette: Mióta az egyházi főhatóság ide küldte, figyeli tevékenykedésem. Nem szabadulhat a gondolattól: szent Pál is fáradhatatlanul küzdött a kereszténység ellen, mégis ő lett Krisztus egyik hű tanítványa. Mért ne hinné: megváltozhatok, ha felébred bennem újra az isteni örök igazság, az embereken segíteni akarás és megértem őt. Nagy, üdvös, istennek is tetsző terve van részemre: létrehoznánk a keresztény szocialista szervezetet. Biztos és üdvös jövő volna az részemre... Csak az kell ehhez, értsem meg őt. Legyek hozzá olyan bizalommal és őszinte, amilyet ő tanúsít irántam ... Majd a kedvezményeket magyarázta. Szemei egyre kutatóbban fúródtak arcomba. Felcsillantotta, mint kábító-csábító fényt, az országos irányító címet... Mikor már Krisztus öt sebére is hivatkozva kitárta a szegénység sorsáért fájó szívét és talán arra gondolt, a vallásos érzés, és a nagy ígéretek átjárták legkisebb porcikámat is, megint meggyújtotta beszéd közben kialudt pipáját és nyomatékosan hangsúlyozta: •Hunya István itt közreadott írása szorosan kapcsolódik a Békési Élet előző számaiban közölt visszaemlékezés-sorozathoz, ez alkalommal azonban irodalmi megközelítésben, oldottabb formában örökítette meg a tárgyalt eseményeket. (Szerk.) 572;