Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: Már nem a lehetetlennel csatázunk

hasznát, létének értelmét. De ha jó a bizottság, akkor kitűnő dolgokat produkálhat, akkor kiapadhatatlan forrása lehet a közművelődésnek, inspirátora a népművelőnek, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy arra tegye az életét, hogy sok szeretettel és végtelen türelemmel a köz javára formálja embertársai személyiségét. És közben ő maga is állandóan tanuljon, többé legyen, mert igazán csak az taníthat, az nevelhet, aki tanul, akaratának sűrű megfeszítésével egyre többet és többet ismer meg a világból. Lehet, hogy nem eléggé jófésültek ezek a gondolatok, melyek a kulturális újságíró jegyzetfüzetében rejtőzködtek, melyek nem hagyták és most sem hagyják nyugodni, mert az újságíró is népművelő, és legalább annyit vívódik önmagával, elképzeléseivel, bánatszülte örömeivel és örömszülte bánataival, mint az, aki hosszú évek óta mást sem tesz, mint vállalja a népművelői hivatást falun, városban, kit hová vezetett az útja. *** Hiszem, hogy közművelődésünk a nagy megújulás korszaka előtt áll, több évtizedes tapasztalataink gazdag gyűjteménye, a százával diplomázó fiatal népművelők friss ereje, tudatossága, hite, lelkesedése és okossága is biztosíték erre. Azonkívül az a nagy erőfeszítés, melyet ebben az 1973-as esztendőben, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére a közművelődés leghozzáértőbb, legrangosabb munkásai tesznek azzal, hogy megfogalmazzák véleményüket, összegzik tanácsaikat, megfelelő tudományos-gyakorlati alapot adva egy országos érvényű felméréshez. Ahhoz, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődéssel megváltozott körülmények, feltételek és lehetőségek között hogyan, merre és mi módon fejlődjön tovább az ember művelése, a szocialista közművelődés. Vitathatatlan, hogy állandó és rendszeres megújulás nélkül nincs közművelődés, az új módszerek, formák keresése egyszerűen kötelező. Aki csak egy pillanatra is elmereng dicsőségein, elrohan felette az idő, és sokszor erőfeszítéssel érheti csak utói azokat, akik megelőzték. Üjat keresni, újat alkotni! Parancs ez és követelmény. Így született meg abázismunka. Lényege, hogy egy-egy művelődési központ vagy ház a közművelődés egykét területén különösen jelentős feladatot vállal. Kutat, kísérletezik, felméri a témakör országos, sőt nemzetközi irodalmát, tapasztalatait összegyűjti, és különböző módon közkinccsé teszi azokat. A bázismunkát okos és főleg korszerű ötletnek tartom. Sikere azonban két dolgon múlik: van-e megfelelő szakember, aki irányítsa, aki csinálja; és van-e rá megfelelő anyagi alap? Bármelyik hiányzik, nincs eredmény, annak ellenére sincs, ha szép jelentések futnak be róla. Ezek csak félrevezetik a közművelődési gépezet irányítóit, és nem helytálló következtetéseket sugallnak. A bázismunka tudományos tevékenység. Teljes odafigyelést, a szubjektív oldal teljes szellemi felvértezettségét követeli. Mindez végeredményben cikkem első részének bevezetőjére is visszautal, nevezetesen arra, hogy minden korszerűsítési törekvés ellenére azt érzem, hogy nem ritkán hiányzik az elmélet és a gyakorlat szinkronja, egyensúlya, és előfordul, hogy — a gyakorlati lehetőségek ellenére — túlságosan ragaszkodunk elképzeléseinkhez, a modellekhez, mintha azok biztosan üdvözítenének. Nem kongatok vészharangot, szó sincs erről. De azt minden népművelőnek kötelessége és lelkiismerete látni, hogy látszateredményekből elég volt! A tudományosan tervezett és szervezett, a tudományosan kimunkált módszerekkel-modellekkel dolgozó közművelés — nem vitás — a legkorszerűbb. Mégis hiába minden tudományosság, ha az egész hirtelen légüres térbe kerül, ég és föld közé, mint Mohamed koporsója. Ha energiáik végső megfeszítésével sem jut népművelőinknek elegendő i d e j ü k arra, hogy becsülettel végezzék bázisfeladataikat, vagy — és ez a rosszabbik eset, de nem példák nélkül való — bizonytalanok abban, ami a dolguk, képzettségük sem megfelelő, és inkább — nem csinálják. Mi következik ilyen esetekben? Először a művelődési házakban kezdenek mellébeszélni, látszatrendezvényeket produkálnak, szavak és jelentések mögé bújtatni a s e m m i t, vagy keseregni, hogy nem megy a dolog, és végül szépen leállnak az egésszel. Számos példát hozhatnánk ezekre is, az „érte haragszom" szellemében. 541;