Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Székely György: Emlékezés Márki Sándor történész munkásságára

A parasztvezér történetírója azonban nem hallgatott el, s ez a magatartás máris teljesítménynek tekinthető. További munkájára és munkamódszerére fényt vet az aradmegyei oklevélgyűjtemény három kötete, amely kéziratos hagyatékban maradt fenn Aradon. Erről amiatt is említést kell tenni, mert máig kifogás Márki Sándor történészi eljárása ellen, hogy az elbeszélő források nyomán haladt. Igaz viszont, hogy az ilyen jellegű forráscsoport elvetése is lehet kritikátlanság, a hagyomány közel egykorú emlékeinek oktalan elejtése. Az igazi történetírói erénynek inkább a kétféle forrástípus egybevetését tekinthetjük. Ezért értékelhetjük, hogy Márki Sándor 1886-ban másolatot készített a müncheni bajor királyi levéltár Brandenburgi-irataiból 1514-re, de kiterjesztve figyelmét az 1515-ben megmutatkozó jobbágyellenes nemesi magatartásra is. Ebben a forrásmásoló tevékenységben emelte a források sorába Künisch Mátyás káplán jelentését Solymos vár 1514. évi átadásáról.'» Már a következő esztendőben az új anyag alapján tett közzé tanulmányt a „Századokéban a parasztháború társadalmi hátteréről és katonai lefolyásáról, nagy figyelemmel az ellenfelek magatartására. Éppen ezek az esztendők jelzik már a kutatás és közzététel egymásba folyó, előre vivő folyamatát Márki most figyelemmel kísért egyetlen témájában. Az el nem fogadott hivatalos szemlélettől eltérés magyarázza, hogy bár Márkit a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, még azután négy esztendővel sem az ő tollából jelent meg a millenniumi magyar történet megfelelő része, hanem Fraknói Vilmos írt a korról. Igaz, hogy Fraknói felfogását a kereszteshad négyes összetételéről (jobbágyok, kézművesek, szegény nemesek, papok) Márki korábbi művei ismeretében alakíthatta ki. Márki viszont kutatott tovább a kor átfogó és helyi történetéről, a felhasznált forrásanyagot jelentősen gyarapítva. így érdeme Nagyszombati Márton korfestő versének közkinccsé tétele.

5 De párhuzamosan kibontakozik Márki egy olyan történészi sajátossága is, aminek a nagy monográfiában látjuk majd hasznát: a föld- és vízrajzi viszonyok, a helyi birtokviszonyok, családtörténeti mozzanatok hangyaszorgalmú gyűjtése és közzététele. Így 1887-ben megjelent eredményei a Fekete-Körös vízi és erdei világáról még félévszázad múltán is érdemesek voltak a földrajztudományban való kiaknázásra. A családok és helyek történetének színes összefonódását pedig a Dócziak aradmegyei birtoklása- és gazdálkodástörténete mutatja számunkra gazdag anyagfelhasználásával. Ebben a tekintetben nem egyedüli alakja volt Márki a magyar történetírásnak. A néptörténetkutató és helytörténetelemző Márkinak méltó kortársa Zoltai Lajos volt, aki azonban szintúgy nem emelkedhetett az elismertség első vonalába.

6 Közben ugyanis a parasztság- és parasztmozgalomtörténet kutatás átívelt az új évszázadba, s a történetkutatás környezete megváltozott. Éppen Dózsa György alakja élte túl a Márkit is bíráló úri szemlélet agyonhallgató és a forradalmasító hatást elleplező következményeit. Achim L. András nemcsak általános magatartásával és politikai irányával, de közvetlen levélbeli buzdítással is ihlette Ady Endrét a forradalmi hangú és Dózsát felidéző versekre. Ezt az összefüggést a történetkutatás és irodalomtudomány egyaránt felismerte. A Dózsa-versek világos jelei annak a forradalom felé fordulásnak, amin Ady átment. Ez mind jelzi azt a politikai, ideológiai, hangulati környezetet, amelyben Márki Sándor a maga történeti vizsgálódásait mind távolabbi részletekig bővítette. így lett a történetíró munkásságának eredményeiből kibon502;