Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Székely György: Emlékezés Márki Sándor történész munkásságára

takozó kép, 1514-ről szemléletformáló tényező, akár a fiatal Kun Béla fejlődésében. A Nagyváradon és Kolozsvárott működött fiatal Kun Bélára visszaemlékezve özvegye kiemeli „a jeles Márki Sándor" Dózsáról, Mészáros Lőrincről, az erdélyi városokról adott képét, mint amely „szellemi hatóerővé" fejlesztette a haladó hagyományt. Így kell értékelnünk a témaválasztást, a sokszor kárhoztatott Dózsa-tárgyhoz ragaszkodást, amit a már a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választott Márki a legteljesebb formában tett közzé 1913-ban.

7 A nagy Dózsa-monográfia gyümölcsözteti szerzője sokoldalú érdeklődését és kutatási eredményeit. Igen olvasott, a külföldi kutatásra felfigyelő történetíró munkáját láthatjuk benne. Hasznosította a Román Akadémia kiadványait is. Az események szereplőinek bemutatásánál gazdagon aknázta ki a család- és birtoktörténetet (pl. Telegdi István birtokai, parasztnyúzó tisztjei tekintetében). A munkában felfigyelt Márki a parasztháborúk olyan ellentmondásaira,, mint a hazatéréssel, nyári munkákra távozással fogyatkozó és a felkelésre tudatosan mozgósítással gyarapodó felkelő hadak létszámmozgása. A főhadsereg előrehaladásán és küzdelmein kívül gondja volt a történetírónak a helyi mozgalmakra és azok eltérő ütemére. A legkülönbözőbb jellegű forrásokból, az említetteken túl a törvényszövegekből is kibontotta az öntudatlan elismerést, amivel a hadvezér és vértanú Dózsa előtt az ellenfél oldalán állók és az utókor adózni volt kénytelen. így jutott el történetírónk az ellentmondásosságában is figyelemreméltó felhíváshoz: „Máglyája üszkeiből azonban a négyszázados évfordulón ne a gyűlölet pusztító, hanem a történelem világító lángja csapjon fel,, hogy fényénél valahára észrevegyük azt az utat, a melyen az egész nemzetnek haladnia kell, hogy osztálykülönbség nélkül, közösen munkálkodjék a hon és. társadalom javán." Objektív tény, hogy ezzel az óhajtással Márki a nép Dózsaképével fordult szembe, a forradalommal terhes Magyarországon az osztálybéke prédikátora volt. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy önmaga ezzel szubjektíve egy valóban előremutató osztályösszefogást vélt előmozdítani. (Talán ezért is vette át és tette pontosabbá ismertetésében a felhívást Pethő Sándor: ,,... a történelem világító lángoszlopa csapjon fel; ... észre vegyük azt az utat, amelyen az egész társadalomnak haladnia kell... a haza javán".) A fentebb említett haladó, forradalmasodó ideológiai környezet alapján mondhatjuk ezt. Hiszen a munkában szemére veti a rendeknek a megbocsátás kötelességének feledését, az érvekkel hatás hiányát, a szembefordulást néppel és királlyal. Ebben a munkában is látszik, hogy nem maradt meg az elbeszélő forrásoknál — pl. azok névanyagát oklevelek alapján javítani igyekezett, a megtorló törvény cikkelyeit mintegy oklevélszerűen használta fel „a lefolyt forradalom történetére nézve."

8 Mi volt műve hatása? Milyen volt fogadtatása? Ha az 1880-as években még az 1848-ban megdőlt feudális rend makacsul fennmaradt történelemszemlélete küzdött Márki ellen, az 1910-es években a közelgő forradalomtól tartó uralkodó osztály történelemfelfogása fordult szembe a monográfiával. Ezért emelte ki Závodszky Levente Márki szemléletének folytonosságát, hogy ti. az új életrajz gerincét a korábbi mű alkotta, lapokon, sőt fejezeteken át szó szerinti egyezéssel, sok új adattal bővítve, de a meglevőt kevéssé módosítva. Így irányzatosságot vetett Márki szemére. Ezt az ítéletet azzal is indokolta a bíráló, hogy a kivégzés leírása és a felkelés méltaltása lényegében változatlan 503;