Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Székely György: Emlékezés Márki Sándor történész munkásságára

SZÉKELY GYÖRGY: EMLÉKEZÉS MÁRKI SÁNDOR TÖRTÉNÉSZ MUNKÁSSÁGÁRA A jubileumi megemlékezés bevezetéséül

1 hangsúlyozni kell, hogy a kegyelet és a tudományos elemzés nem ellentmondó jellegű, sőt abból a meggyőződésből fakadó egységes szemlélet, hogy végső fokon nem az idő múlása, hanem a maradandó tudományos érték a kegyelet alapja. A történetíró születése 120. évfordulóján emlékezünk; egyben a Dózsa György félévezredes születési jubileumi megemlékezések utáni esztendőben. A visszaemlékezés továbbá Márki Sándor nagy Dózsa-műve 60. évfordulóján történik, ami feleút a születése óta eltelt időben. Mindezek egybeesése még inkább felveti a kérdést, hogyan alakult műve funkciója az elmúlt idők fordulatain? Egyáltalán, nem homályosította el az újabb, sok eredményt hozó kutatás a Márki halálával lezárt életművet? Ha így volna is, nem mondana ellent Márki felfogásának a történeti munkák sorsáról. Maga sem tekintette életében soha lezártnak megállapításait, újabb, módosító tanulmányok egészítették ki szakadatlanul a könyveit. Márki Sándor sokoldalú ember volt. Mint fiatal tanár Aradon aktívan tevékenykedett a Kölcsey Egyesületben. Az egyesület titkáraként nemcsak a történettudomány, hanem az irodalom új eredményei iránt is fogékony volt, ezért is hívta meg 1882-ben Mikszáth Kálmánt, tartson felolvasást Aradon.

2 Mint történésznek is sokirányú volt érdeklődése és munkássága. De hamar kialakultak fő kutatási és szerzői területei, a parasztmozgalmak és a függetlenségi harcok különféle korszakairól. Egy megemlékezés mindezt nem követheti nyomon, ezért is maradok elsősorban a Dózsáról annyit kutató és történetíró tevékenysége korabeli megbecsülését ezzel annyiszor kockáztató Márki e jellegzetes és bátor témaválasztásnál. Az uralkodó osztályt zavaró történész munkássága magyarázza, miért bírálták hevesen, sőt támadták Márki Dózsáról írott műveit. Már Torma Miklós, aki Márki Dózsa-monográfiájának első változatát bírálta, szóvá tette, hogy megelőzően csak a szépirodalom és a forradalmi mozgalom ünnepelte Dózsát, de a történetírás a rendelkezésre álló adatok alapján nem látott mást benne, „mint aki a tagadhatatlanul vérig zaklatott parasztságot fellázítva" megtorlást gyakorolt az urakon. A bíráló nemigen ismert el elveket, eszméket Dózsa tettei mögött, akit parasztzsoldosvezérnek állított be. A ceglédi beszédről is mint állítólagos szövegről szólt Torma, amiben a kor történetírói Dózsa és népe forradalmi követeléseit fogalmazták meg. Bár emígy a méltatás elmaradt, Márki nem tántorodott el, s 1883-as művét az 1886-i második kiadás követte. Megértéssel a kor nevesebb történetírói sem fogadták: Salamon Ferenc Márki Dózsa-felfogásának politikai iránya ellen tett kifogást.

3 501;