Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - SZEMLE

KOÓS FERENC: PÉLDAMUTATÁSBÓL: JELES (Gondolatok egy középiskolai kiadvány olvasása után) I. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola „Kner Imre Tudományos Diáktársasága" első kiadványával jelentkezett. Címe — József Attila idézet — ..Ez a mi munkánk", s az iskola tanulói által írt dolgozatok kaptak benne helyet. A 62 oldalas kis füzet 14 dolgozata két nagyobb csoportra osztható.' Az első részben 7 tanulmány kapott helyet, majd — a második csoportban — az „Emléktáblás házak" bemutatásával ugyanennyi dolgozat szól a táblákon feltüntetettek megyei vonatkozású tevékenységéről. Első pillanatra két dolgot vesz észre az ízléses kiadványt kezébe vevő olvasó. Megyénkhez kapcsolódó dolgozatok jelentek meg nyomtatásban — diákszerzőktől. Ha azután el is olvassa ezeket a munkákat, látja, hogy az írások kezdeti tudományos igénnyel készültek. Kruchió Gábor igazgató előszava szerint „nem országos jelentőségű eseményekről ... írnak" a tanulók. Vitatkozni szeretnénk ezzel a kedvesen-szerény fogalmazással. Arany János költészetének mindegyik szakasza országos jelentőségű, s a „nagy fa" alatt készült Bánk bán nemzeti Himnuszunk zeneszerzőjének legismertebb operája. Bartók akkor is hazája — és ezen keresztül az emberiség — javára munkálkodott, amikor Békés megyében gyűjtött népdalokat. Móricz Zsigmond életműve így lett az, ami, hogy többek között megyénkbe is ellátogatott. A diákok megyei vonatkozású, de nem — a szó provinciális értelmében — megyei jelentőségű témák közrebocsátásával lépnek az érdeklődő olvasók elé. Munkálkodásukkal bizonyítják, hogy bőven akad kutatási téma szűkebb pátriánkban, Békés megyében is. A kiadvány fiatal kultúrtörténészei még csak most kóstolgatják a tudományos igényű feldolgozás ízét. önállóságot — tudományos kutatói értelemben — még nem lehet számon kérni tőlük. Mégis: ezek a fiatalok jóval önállóbbak e téren annál, amennyire ezt életkoruk után gondolni lehetne. II. Az első tanulmány — írói: Gellényi Valéria és Vandlik Ilona — Arany János geszti éveinek rövid ismertetésére vállalkozik. A megjelölt források ügyes felhasználásával készített dolgozat dicséretes tömörséggel felel meg a címben jelölt célkitűzésnek. Mindössze egy megállapításával nem értünk egyet, mely szerint „költői szempontból nem volt túl termékeny a geszti időszak." Ügy véljük, „költői szempontból" a termékenységet nem feltétlenül a versek mennyisége dönti el, hanem a mondanivaló mélysége és hatása. Ha Arany semmit sem írt volna itt, csak a „Domokos napra" című verset, már az is biztosította volna a korszak sikerességét. 1851-ben vagyunk, másodszor zöldült ki a fű az aradi sírokon, halálos dermedtség uralkodik az országban. A legnagyobb magyar „bárd" ekkor írja le: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben." A kritikusok által elfogadott, a közönség által olvasott írónak vagy költőnek sok méltatója akad. Három dolgozat írója nem költői-írói pályaszakaszt vizsgál, hanem két diákot — Gyóni Gézát és József Attilát — és egy kőművest — Szabó Pált — mutat be, olyan fiatalokat, akik még csak „lesznek ..." Fekete Irma dolgozata (Szabó Pál és Biharugra) az író életének azt a szakaszát tárja elénk, 388