Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

egyéb közhasznú tevékenységüket. Novemberben már javában folyt az iskolákban a tanítás, sók bolt kinyitott, a mozikban előadásokat tartottak, a templomokban pedig zavartalanul folytak a szertartások. A szlovákul beszélők különösen hamar szót értettek a szovjet harcosokkal, vidáman állapítottak meg egyezéseket, közös vagy hasonló szavakat a két nyelvben. Olyan orosz szavak, mint a „harasó", „nyet", „davaj", „zdrasztvujtye", „tovaris", „barisnya", „nyeponyemaju" stb. csakhamar a lakosság közkincsévé váltak. Ha a szovjet katonákat megkérdezték, hova mennek, a válasz nagyon gyakran egyetlen szó volt: „Berlinbe!" A háború végkifejletéről többnyire ilyen tömören nyilatkoztak: „Hitler kaput, vojna kaput." Emlékszem, a szovjet hadsereg két kifejező plakátjára is, amely akkoriban több helyen díszlett az utcákon. Az egyik szőkehajú fiatal harcost ábrázolt lelkes, vidám arckifejezéssel, kezében géppisztollyal, élénk vörös, sárga, kék színekben, a másik komor, acélszürke-kékeszöld színezéssel egy megrepedt német katonasisak alá bújt fenevadat ábrázolt, amely felé szuronyok meredtek. Tehát eleven élet lüktetett már a városban, működtek az új demokratikus igazgatási szervek, és mindenekelőtt élt a negyedszázadon át föld alá szorított, de most bámulatos gyorsan megújuló helyi kommunista pártszervezet is. Természetesen voltak a háborúval együttjáró rendszabályok, nehézségek is. A rádiókészülékeket be kellett szolgáltatni, hiszen még javában működött a budapesti fasiszta adó; elsötétítés és éjszakai kijárási tilalom is volt. De az elsötétítést már 1942 óta megszokta a lakosság, ami pedig a kijárási tilalmat illeti, ezt is az élet követelményeihez alkalmazták. Akiknek munkája és hivatása megkövetelte az éjszakai készenlétet (pl. éjjel dolgozók, orvosok stb.) kijárási engedélyt kaptak a városparancsnokságtól. *** Mikor egy alkalommal mozgóképre éhesen magam is elmentem az Apolló (ma Brigád) moziba, éppen a kurszki csatáról mutattak be hosszabb, híradókból összeállított filmet. Nagy élmény volt először látni a háború egyik sorsdöntő hadműveletét a felszabadítók oldaláról és szemével. Amit a német propagandagépezet körmönfont hadijelentésekbe és lakkozott filmhíradókba próbált rejteni, az most mint képi lávazuhatag zúdult a szemünk elé.' Nagy erővel mutatta meg e tudósítás, hogy a kurszki csata valóban a náci hadsereg hattyúdala volt a második világháborúban. A nézőtéren sok csabai fiatal és túlnyomóan ugyancsak ifjú szovjet katona ült. Lelkesen figyeltük az egymásra torlódó robajos képeket. Közben pedig ennek az időszaknak jellegzetes csemegéjét, a pirított tökmagot rágcsáltuk. Ebből mindig volt a zsebeinkben, és az utcai járdák is jelezték, hogy sokan élnek vele. Hiány mutatkozott viszont a szívnivalóban, de azután megjelent a piacon a levelesdohány, ezt vágtuk, szárítottuk, gőzöltük, • és takaros „bumácskákat" csavartunk magunk is, mint a katonák. *** Hamar felfedeztük azt is, mi „később érkezők", hogy Békéscsabán és környékén az október elején végrehajtott hatalmas szovjet előretörés megakadályozta az 1944. évi kitűnő termés elszállítását. A horthysta és német katonai hatóságoknak sem ideje, sem lehetősége nem volt, hogy e területeket úgy kifosszák, mint később az ország más részeit. E körülmény nemcsak a helyi ellátást biztosította a kezdeti időkben, hanem jelentős tartalékokat is szolgáltatott a felszabadult, éhező főváros megsegítésére. Kezdetben az árak sem voltak magasak, a magunkkal hozott kevés pénzért, főként élelemből, jóval többet lehetett vásárolni, mint a front túlsó oldalán. Mindez az érem egyik oldala. Világos dolog, hogy a háborút, amely még tartott, korántsem lehetett egyik napról a másikra elfelejteni. Alig volt olyan család, amelyből ne hiányzott volna valaki, de egész családok is eltűntek. Internáltak, munkaszolgálatosok, német koncentrációs táborba hurcoltak, hadifoglyok, vagy olyanok, akik a riasztó propaganda hatására elmenekültek. Nem lehetett tudni, kik és mikor kerülnek haza, ha egyáltalán élnek még. Novemberben (és talán december elején is) éjszakai német berepülések és szórvá23 353