Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Székely Lajos: Demokratikus ifjúsági szervezet a felszabadult Békéscsabán

nyos bombázások zavarták meg a város életét. Egy ilyen támadás alkalmával érte súlyos bombatalálat a Rokka kötöttárugyárat, más alkalommal lakóházakat is megrongáltak. Egyszer a város széléről, a körgát liget mögötti részéről figyeltem egy ilyen esti légitámadást. Az a néhány repülőgép, amely a város körzetébe merészkedett, hatalmas elhárító tűzbe ütközött. Szinte megszámlálhatatlan helyről lőtték a szovjet légvédelmi tűzgépek az ellenséget. Bár tudtam, hogy nem veszélytelen a dolog, és igyekeztem is közben védettebb helyre húzódni, szememet közben sem tudtam levenni a félelmetes tűzijátékról. A támadó gépek, úgy látszik, nem is tudtak áttörni a tűzgyűrűn, mert ez alkalommal nem hullott egyetlen bomba sem a városra. A lakosok közül sokan a közeli tanyákra vonultak ki esténként a várható berepülések miatt. Annak a nemtörődömségnek, amely a tavasszal és nyáron gyakran volt tapasztalható légiriadók alkalmával, a szeptember 21 -i pusztító angol-amerikai légitámadás véget vetett.' Bűnöző elemek azután kihasználták az alkalmat, több elhagyott lakást kifosztottak. A szovjet városparancsnokság azonban erélyesen rendet csinált, később pedig a karszalaggal ellátott fegyveres polgárőrök (a ,,policájok") is bekapcsolódtak a személyi és vagyonbiztonság megszilárdításába. Majd a front végleges eltávolodása vetett egyszer s mindenkorra véget az ellenséges berepüléseknek. * * * Az értelmiségiek köréből viszonylag sokkal többen elhagyták a felszabadulás előtti napokban a várost, mint a többi dolgozók közül. Az otthonmaradtakra most többszörös munka hárult. Akadt orvos — magam is láttam munka közben —, aki a szó szoros értelmében éjjel-nappal dolgozott. Lakásán rendezett be ideiglenes kórházat, már hajnalban látogatta betegeit, kisebb műtéteket egyedül elvégzett, jó szóval biztatott. Gondolom, már mások is följegyezték a nevét: dr. Varga Géza volt. De ezt tették mások is a helyükön maradtak közül. Munkahelyén maradt a két gimnázium igazgatója is. Hogy mi volt a felfogásuk, nem tudom, de az iskolákban rend volt, és munka folyt. Pedig igen nagy tanárhiánnyal küszködtek. Magam is e szakemberhiánynak köszönhettem, hogy decembertől — alapvizsgás tanárjelölt létemre — történelmet taníthattam egykori iskolámban, a fiúgimnáziumban. A régi tantervet figyelmen kívül hagyva a nagy francia forradalomról beszéltem a gyerekeknek, de arról azután heteken keresztül. *** Emlékezetem szerint 1944. december elején kerültem kapcsolatba a helyi kommunista pártszervezettel. Ehhez az előzményeket már évekkel korábban kialakult antifasiszta meggyőződésem, egy „nagy agrárforradalommal" összefüggő nézeteim, valamint cselekvésvágyam jelentették. Ez utóbbi pedig a felszabadultságnak abból az elementáris érzéséből táplálkozott, amely akkor a dolgozók nagy tömegeit áthatotta. A szó szoros értelmében bilincsek pattantak le nemcsak a kezekről, de az agyakról és a lelkekről is. Távol áll tőlem, hogy akár csak meg is kíséreljem „irodalmi eszközökkel" megközelíteni akkori állapotunkat, ez nem feladatom, és nincs is készségem hozzá. De ekkor már fújtak a fényes szelek, szinte rugóra járt bennünk a tennivágyás, és nagyon sokan először éltük át egész valónkkal Petőfi igéjét: „Itt az idő, most vagy soha!" De hogy mit tegyünk, ahhoz világos, eligazító szavak kellettek. A kommunista pártban látogató jegyet adtak és biztatást arra, hogy az éppen szerveződő ifjúsági mozgalom talpraállításában vegyek részt. Ettől kezdve sűrűn kaptunk többedmagammal instrukciókat egy fiatal értelmiségi kommunistától (a nevére sajnos már nem emlékszem). A szervezetet, amelyet megalakítottunk, Demokratikus Ifjúsági Szervezetnek hívtuk, és a nevét DISZ-nek rövidítettük. Bár a párt ebben az időben eléggé szűkre fogta a tagfelvételeket, az ifjúsági szervezetbe minden becsületes fiatal beléphetett. Én a kulturális munka irányítását vettem kézbe. A legelső időkből, decemberből két megmozdulásra emlékszem. Az egyik egy műsor volt, amelyet a legelőször belépő fiúk és lányok egy kisebb csoportja — munkásfiatalok, diákok — adott elő. A végző osztályos gimnazista Dér Lászlóval készítettük elő e műsort. Petőfi, Ady és József Attila verseket szavaltunk, 354