Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Telek Mihályné-Zielbauer György: Az 1903. évi kétegyházi "népzendülés" történetéhez

kirendelését kérte. Hivatalos kiküldetésben lévén, a karhatalom kirendelése iránt helyettesem intézkedett, és ő is és a vármegye főispánja kiutazott a helyszínre. Miután a történtekről értesültem, én is a helyszínre mentem. Közben megérkezett a katonaság, amely a községházát és udvarát kiürítette. A tömeg zajongva szétoszlott.

1 A rend fenntartása érdekében intézkedések történtek. A csoportosulást megakadályozták, a korcsmákat este 8-kor bezárták, és őrjáratokat rendeltek el. A kedélyek nap-nap után csillapodni látszottak, mégnem a nyugalom teljesen helyreállt. A katonaság május 4-én elhagyta a községet."H Ez a jelentés már rendről és nyugalomról számol be, de ez csak májusban következett be. Április 25-én még nem ennyire nyugodt és bizakodó az alispán, amit a következő távirat is bizonyít. „Az idén a szocialistikus elveket valló munkásnép nagyobb arányokban óhajtja megünnepelni május elsejét. Felhívom tekintetességetek figyelmét, hogy a népgyűlések engedélyezésénél az e tekintetben eddig kiadott rendelkezésekhez alkalmazkodjanak, tekintettel a múlt napokban Kétegyházán és Békésen lefolyt zavargásokra, különös figyelmet fordítsanak a közbéke és közbiztonság megóvására. Tett intézkedéseidről és a jelentősebb mozzanatokról jelentésüket kérem."!'

2 A főispán, aki személyesen jelent meg Kétegyházán április 24-én, hogy a rendet helyreállítsa, megállapította a község vezetőinek korruptságát, és elismeri jelentésében, hogy a nép haragja jogos a jegyző ellen, ugyanis „a jegyző a legkevésbé megfelelő tisztviselő a vármegyében és legtöbbször volt fegyelmileg büntetve". A főispán a jegyző nyugdíjazásában látja a problémák megoldását. A főszolgabíróság és a főispán a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet, hiszen a 30-as létszámú csendőrség és a kivezényelt 200 főnyi katonaság elég tekintélyes erőt képviselt számukra. Az ügy további intézését a karhatalomra és a bírósági szervekre bízták. Nem hagyta azonban ennyiben a dolgot a korabeli megyei sajtó, és részletesebben fejtegette a zendülést. Valamiféle felsőbbrendű gőg jellemzi a hangját, ha a nemzetiségiekről ír. A következő cikk is ezt támasztja alá: „A békés Tyityeházán, amely eddig csak arról volt nevezetes, hogy a legjobban fizető ügyvédi klienseket szolgáltatta, ugyancsak cifra állapotokat teremtettek a románok... elhatározták, hogy cucilisták lesznek, és egyszerűsítik a közigazgatást, bírót, jegyzőt és elöljáróságot akartak választani, de rögvest.. ."13 A Békés c. hetilap egy héttel később is foglalkozik „Zavargások Kétegyházán" címmer a mozgalommal. E cikkből kiderül, hogy Kerezsi Demeter a népzendülés egyik szocialista élharcosa Budapesten járt közben, ahol arra biztatták, hogy ne tűrjenek semmi jogtalanságot. Visszaérkezése után azonnal Gyulára ment, ahol feljelentést tett a hatóságok durva erőszakosságáért. „Nem tudjuk, de valószínűnek tartjuk — írja a cikk —, hogy pártjának pesti központjából látták el jogi tanácsokkal, és ezért tette ezt a lépést." 14 Az 1903-as mozgalmakkal kapcsolatban pedig a következőket írja: „Országszerte tapasztalható az a mozgalom, hogy a szocialista vezérek most már nemcsak a magyarság körében igyekeznek tévtanaikat elhinteni, de a nemzetiségieket, ezek között különösen a románságot igyekeznek híveik közé beszervezni. Legújabban vármegyénkben is érezhetővé vált esetek folytán, Kétegyházán veszélyessé váló kitörésekre vezettek."l5 Alig ültek el a kétegyházi románság zendülésének hullámai, máris újabb események tanúi lehettek a megye urai. Bár a főszolgabírói és az alispáni jelentések nyugalomról szólnak, ez azonban csak a kétegyházi helyzetre vonatkozik. Lukács főszolgabíró május 2-án az alispánnak azt a bejelentést teszi, hogy május 1-én különösebb intézkedések megtételére nem volt szükség, mert Kétegyházán és Gyulaváriban a legnagyobb csendességben folytak le az események. A munkásnép dolgozott, távoltartotta magát mindennemű tüntetéstől, május hó 1. napjáról tudomást sem vett'16 Annyira megnyugtatónak tartották a május elsejei csendességet, hogy néhány nap múlva sor került a karhatalom kivonására a községből. Erről az eseményről az alispáni jelentésből tájékozódhatunk. „Bejelentem, mivel Kétegyháza községben a rend és nyugalom helyreállt, a főszolgabíró előterjesztésére kirendelt karhatalmat folyó évi május 4-től kezdve visszarendelem. A főszolgabíró intézkedett egyben, hogy a kétegyházi csendőrség 5 fővel néhány hétre megerősíttessék" — írja az alispáni jelentés. 17 Ügy látszik, az elöljáróság mégsem volt nyugodt, mert szükségesnek tartotta az óvatosságot egy esetleges újabb „zendülés" kirobbanásának megakadályozására. 340