Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Telek Mihályné-Zielbauer György: Az 1903. évi kétegyházi "népzendülés" történetéhez

Kétegyházán május i nagy nyugalomban telt el, viszont a Békés c. hetilap május 3-i számában beszámol a gyulai május 1-i majálisról és körmenetről, melyhez feljöttek a környékbeli falvakból a parasztok, így Gyulaváriból és Kétegyházáról is. A pár nappal később megjelent cikk a „40 000 szocialista" címmel fájlalja, hogy szociáldemokratáknak az országban és egyben a megyében is megrendezett gyűlésein a tömegek fegyelmezettek voltak, és kesereg, hogy ezeket a kormánypárt nem tudta magának megmozgatni. Szükségesnek tartjuk, hogy röviden szóljunk ennek a „zendülésnek" kicsit későbbi hatásáról is. Főleg arra vonatkozóan, hogy a vármegyei vezetők korántsem voltak annyira nyugodtak, mint azt az előző jelentésekben próbálták feltüntetni. Ennek bizonyítására álljon itt egy főszolgabírói jelentés, amelyet 1903. június 16-án küldött a főispánhoz. Jelentésében megemlíti, „hogy 7 kétegyházi lakos június 4-én kérvényt adott be azért, hogy június 7-én 2 idegen szónok, névszerint Pánta Péter és Engelsz Mihály közreműködésével tervezett népgyűlést engedélyezzem. A népgyűlés tartását nem engedélyeztem, mert Kétegyházán a közelmúltban felmerült zavargások idején felizgult kedélyek még nem csillapodtak le, és így attól lehetett tartani, hogy az egybegyűlő tömeg szenvedélye a tetszetős szocialista eszmék által elvakítva újból felkorbácsoltatni fog, aminek természetes következménye a közrend és a közbiztonság újabb megzavarása lehetett volna." Különösen tartottak ettől a görögkeleti pünkösd ünnepe miatt. Befejezésül a főszolgabíró megjegyzi, hogy a kérvényezők a határozatba belenyugodtak, és a görögkeleti pünkösdi ünnepek „teljes csendességben folytak le."

18 A későbbiekben egy engedélyezett népgyűlésről is olvashatunk a főszolgabírói jelentések között. A főispánnak küldött jelentésben szerepel a következő utalás Kétegyházára: „Res. 69. sz. utasítására jelentem, hogy Grósz Onucz és társai kétegyházi lakosok július hó 7-én bejelentést tettek, mely szerint július 19-én délután Kétegyházán népgyűlést óhajtanak tartani." A gyűlés programja: 1. Mit akar a szociáldemokrácia? 2. A kisgazdák és munkások helyzete. 3. Szervezkedés és sajtó. A bejelentést tudomásul vettem, és egyúttal megfelelő módon gondoskodtam az iránt, hogy közrend és közbiztonság ne legyen megzavarva. A népgyűlés, melyen személyesen is megjelentem, tegnap délután mintegy 250—300 főnyi hallgatóság jelenlétében a legnagyobb rendben tartatott meg úgy, hogy hatósági beavatkozásra nem volt szükség. Megfigyeléseimnek eredményeképpen jelenthetem, hogy a szocializmus Kétegyházán nem fog alkalmas talajra találni." 19 A jelentés utolsó mondata elhamarkodott kijelentésnek bizonyult, amint ezt a későbbi események igazolták. A mozgalom lezárása és következményei A katonaság még 6 hétig maradt Kétegyházán. Szerb János főjegyző lemondott, nyugdíjazták. Szántó Péter bírót nem váltották le, de 6 héten keresztül csak 2 katona kíséretében mert mutatkozni az utcán és a községházán. Amikor a katonaság a községházára érkezett, társaik védelmében a kapuhoz álltak Kerezsi Demeter, H. Grósz György és Rotár Demeter, és feltartották a katonaságot. Bár ez csak rövid ideig sikerült, de elegendő volt ahhoz, hogy társaik elmenekülhessenek. Ezt követően 32 személyt letartóztattak, 2—4 hónapi börtönbüntetésre ítélték a mozgalom vezetőit. A megtorlás nem félemlítette meg a kétegyháziakat, az alispán jelentése, illetve véleménye a július 20-i jelentésben, mely szerint a „szocializmus Kétegyházán nem fog alkalmas talajra találni" magabiztosságról, derűlátásról tesz tanúbizonyságot. Korai volt azonban a vármegyei elöljáróság nyugalma, mert aránylag rövid idő telt el és 1905-ben az Arad-Csanád Vasút Rt. kétegyházi telepének vasutasai sztrájkba léptek és ez ismét mozgásba hozta az egész községet. Ebben a tanulmányunkban a teljesség igénye nélkül arra törekedtünk, hogy bemutassuk a román szegényparasztság megmozdulásainak egy kis láncszemét. A kétegyházi népzendülés is bizonyította, hogy a szocializmus eszméi a nemzetiségiek között is termékeny talajra találtak. 341