Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Telek Mihályné-Zielbauer György: Az 1903. évi kétegyházi "népzendülés" történetéhez

Az egyik lázongó megragadta Popovics Aurél kabátját, és azt kérdezte tőle: „Ugye most félsz, mert mi vagyunk az urak?" Többen azt kiabálták, bárhol is megtaláljuk Drágán Mózest, a rendőrt, ott agyonütjük. Az elöljáróság a csendőrségre utasította a tömeget. Ott csak 2 csendőrt találtak, az örsparancsnok külső szolgálatban volt. A tömeget sikerült leszerelni azzal, hogy a névsor az őrsparancsnoknál van. A tömeg elindult, s pár lépés után halálos fenyegetések közepette az őrsparancsnok keresésére indult. Az csendőrparancsnok a kérelmezett listát visszajuttatta, és felhívta a községi elöljáróságot, hogy Drágán Mózes ügyét vizsgálja meg, és ha a panaszok igaznak bizonyulnak ellene, úgy el kell bocsájtani, mivel csak a községi elöljáróság cselédje. Majd kiment a tömeghez, amelyik már több mint 700 főnyire szaporodott, felszólította őket, hogy oszoljanak szét. A baj oka, hogy kívülről szocialisztikus izgatások kerültek a községbe. Nevezetesen Elek, Almáskamarás és Medgyesbodzás Arad megyei községekből kerültek át az izgatások, mert tetszetős szocialista eszmék a könnyen hivő és a műveltség szempontjából alacsony fokon álló kétegyházi románság lelkében mindig alkalmas visszhangra találtak. Egyelőre újabb kitörésektől nem kell tartani, de nem lehetetlen, hogy a közeli községekből az újabb izgatások nem eredményeznek-e ismét felforgatást. Megnyugtatásul 22 csendőrrel megerősítettem a kétegyházi őrsöt."® Az események tovább fejlődtek. A korábbi jelentések nem bizonyultak igaznak. Akik kiadták, leplezni igyekeztek a valóságot. A főszolgabírói jelentés abban látta a zendülés okát, hogy a csendőrség elvette a szocialistákról készült névsort, továbbá megemlíti az okok között a környező községek izgatásait is. A főszolgabíró jelenléte és tekintélye sem hatott a tömegekre, mert az április 25-én kelt főispáni jelentésből a zendülést kiváltó okokból már a csendőrség brutalitását is megfigyelhetjük. Nagy nyugtalanságot váltott ki, hogy 1—2 napos nyugalom után április 24-én ismételten 200—300 főből álló tömeg jelent meg, és követelték a községi elöljáróság lemondatását.. .9 Kiderül, hogy az elöljáróság igen népellenes viselkedésű, és korruptsága az egyszerű emberek előtt is ismeretes. Ebben a helyzetben az alispánhelyettes azonnal intézkedett: Táviratot küldött a katonai parancsnokságnak Békéscsabára. A táviratban ez állt: „Kétegyháza községben kitört zavargások miatt egy századnak a helyszínre való azonnali kirendelését kérem."9 A főispán személyesen garantálja a rendet Kétegyházán, pedig a korabeli sajtó sajnálkozással írja, hogy „A főispánnak a névnapját zavarta meg a zendülés, és a vendégseregét otthagyva kellett Kétegyházára kiszállnia." A főispán még 24-én este szintén táviratot küldött a belügyminiszterhez, melyben értesíti a történtekről. A belügyminiszterhez küldött távirat a következőket tartalmazta: „Kétegyházán a szocialista mozgalom újból fellépett. Katonaság kirendelése vált szükségessé. Személyesen megyek a helyszínre."

1

0 Mi is történt tulajdonképpen április 24-én? Mi hozta ennyire lázba a megye urait és a községi elöljáróságot? Ezekre a kérdésekre egy későbbi időpontban — május 18-án — írt alispáni jelentésből kapunk választ. A jelentésben többek között ezt olvashatjuk: „E rovat alatt emlékezem meg arról az általános mozgalomról, amely a földmívelő és munkásnépünk körében észlelhető volt, és amely egyes helyeken komolyabb jelleget öltött. A mozgalmak oka egyrészről a nehéz megélhetési viszonyok között, a munkásság sorsának javítására való törekvéseiben, másrészről a szocialista pártok részéről kifejtett agitációban keresendő. Kétegyházán kizárólag az utóbbi okokra vezethető vissza az április havi zavargás, s itt öltött a mozgalom legnagyobb arányokat. A szocialista agitátorok újabban a nemzetiségiek által lakott vidékekre is kiterjesztik működésüket. Kétegyháza békés lakossága is agitálva lett a szocializmus eszméivel és jelszavaival..." „. . . Néhány napig csend és nyugalom volt a községben, mígnem április 24-én mintegy 200—300 főből álló tömeg újból megjelent a községházán, és szenvedélyes hangon követelte, hogy a bíró és a jegyző mondjanak le. A hangulat egyre fenyegetőbb lett, mire az elöljáróság újra jelentést tett a főszolgabírónak, aki a községbe utazott, de a felizgatott tömeget szétoszlásra bírni nem sikerült, ezért a karhatalom 22* 339