Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról

egy, sőt fél napra való rövidülésével ezek az elemek kiiktatódtak, elhaltak. A násznagy helyettük olyan új funkciót kapott, hogy ő az egyik házasuló tanúja. A lakodalom felelős organizátora továbbra is szerepet játszik, sokszor pár mondattal még ő búcsúzik a menyasszony vagy a vőlegény nevében is, ha a család egyes tagjai ehhez a formához ragaszkodnak, de ez már inkább jelképes tiszt, ill. kimondottan a mai igények teljesítését tölti be. Az egyszerűbb, közvetlenebb funkció következtében a régi struktúra elemei kiváltak, s lényegében új struktúra jött létre. A „népi" lakodalom jelentése a táj szlovákjainál is egyre inkább a bőséges lakomát és a nagy, gazdag mulatságot tartalmazza. A lakodalom formai elemei is e téren fogalmazódtak át (kik legyenek a meghívottak, mi legyen az ünnepi vacsora vagy ebéd étrendje stb.). Nem új elemei ezek a lakodalomnak, mégis a 20. századi fejlődési tendenciájához viszonyítva, mely — főként gazdasági okok miatt — egyszerű családi összejövetelre kívánta csökkenteni, ezen elemek reneszánsza következett be. Tótkomlóson a múlt század végén 150—200 baromfit is összehordtak,

2

4 ez ma is előfordul. A parasztság szemléletének változása miatt a pénzes menyasszonytánc Tótkomlóson — ugyancsak a múlt század végén — csupán egy-két fordulóra csökkent, holott a források szerint „régen nagyban ment".

2

2 Napjainkban ismét visszakapta jelentőségét, s a „nagy népi" lakodalmak virtustánca lett. A lakodalom megtartásának (leválasztva a hivatalosan lebonyolított állami, egyházi esketést) mai funkciója nem a közösségi létbe való illeszkedés követelményeinek a teljesítése, hanem elsődlegesen a szórakozás. A régi, korábban el nem kerülhető tartalmat hordozó formák mai funkciója a szórakoztatás, a jóllakatás, a tréfa s a jó hangulat biztosítása. A szokások elhalása, továbbélése A különböző hiedelmi és szokáselemek elhalása napjainkban is folytatódik, a fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően. Főként hiedelmi elemek válnak „formai játékká", és szűnnek meg tartalmi és funkcionális érvényeik. Azonban annak a sajátos jelenségnek a hatására, amit Ortutay Gyula „történeti egymásmellettiségnek"

2

3 nevez, amikor a szokás- és hiedelmi elemek történelmi aszinkronban léteznek egymás mellett, bukkannak fel vagy tűnnek el, és meglepő szituációkban ismét visszakapják potenciális funkciójukat. Egy szlovák családnál tapasztaltuk, mely modern, korszerű lakásban él, nem vallásos, mégis amikor valami baja támadt a tehenüknek, kipróbálták a rontás elleni védekező eszközöket. A szlovák nemzetiség ma már általában nem hisz a boszorkányokban, mégis több faluban egy-egy idős asszonyt ezzel a jelzővel illetnek. Egyik adatközlőnk is, akitől hiedelmi szokásokat kértünk, ezzel védekezett:,,Nem mondok én magának ilyet, mert még boszorkánynak fognak tartani." Az orvostudomány nagy tiszteletnek örvend a szlovák nemzetiségű lakosok körében is, ennek ellenére mind Békéscsabán, mind egy-két vegyes lakosú községben megtaláljuk az egykori varázsló asszonyok (vrazice), „olyan asszonyok" (takie zene) mai utódait, a gyógykovácsokat, a javasokat, a csodaorvosokat. Amazok korábban a hiedelmi szokások aktív részvevői, irányítói voltak (sze325