Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról

paraszti termelést. A szokásvilág tartalmi és formai változása azonban vitathatatlanul a szocialista mezőgazdaság kialakulása, a paraszti életmód forradalmi változása óta következett be, ezért is annyi az átmeneti jellegű forma, amelyben legtöbbször — úgy tűnik — az „üres forgatókönyv

2

0 dominál. A formai elem, „a forgatókönyv" a kutató előtt akkor kap nagyobb hangsúlyt, amikor a visszaemlékezések alapján a korábbi szokások lebonyolításának a módját gyűjti, vagy amikor a népművelők hagyományőrző tevékenysége folytán a rekonstruált hagyományokat látja. Az ismert népszokások „teljes" funkcionálása idején ennek a problémája ilyen formában nem merülhetett fel, mert a megjelenítés és az ezt előidéző szükségszerűség elválaszthatatlan egységben volt. Ma is bizonyos szükségszerűség tartja fenn a hagyományosan ismert és az új népszokásokat, mégis az ember előtt a formai elem hangsúlyozódik. Részben valóban az az érzése, amikor a korábbi barokkos pompájú szokások helyett racionális vázon látja lebonyolódni őket, hogy ez a folyamat pusztán „forgatókönyv" és semmi más. Holott ma szinte egyik szokás számára sem szükséges olyan feszes és annyi funkciófeladat, mint az a szocialista társadalomépítés előtt a félfeudális viszonyok közepette kötelező volt. Ugyanis ezeket a funkciókat s megvalósításukat jórészt átvette maga a társadalom, az újonnan kialakuló, forrásban levő szokásrendtől tehát nem is kell elvárnunk azt a totalitást, ami a korábbi szokásrend jellemzője volt. A halotti szokások közül a szűk családi búcsúzást jelentő „virrasztást" a legkevésbé lehet szervezett társadalmi aktusként lebonyolítani, ezért őrizte meg a legtöbb archaikus vonást. A lakodalom teljes lebonyolítását elvégezheti, ill. elvégzi a vendéglátóipari vállalat vagy a társadalmi ünnepségeket szervező iroda, s így egyszeriben feleslegessé váltak azok a szokáselemek, amelyek ezt a funkciót betöltötték. Falun, ahol ez még nem oldható meg, a szokás ilyen szervező, gyűjtő, főző, kiszolgáló funkcióelemei tovább virágoznak. Leginkább a hiedelmi töltet elmaradása teszi formai ízűvé a szokások lebonyolítását. A rítusok ősi vagy legalábbis régi hiedelmi cél megvalósításának nyújtottak keretet. A termékenységet, az egészséget biztosító hiedelmi funkcióelemek helyébe az emberi kapcsolatok természetes elve és gyakorlata lépett. A keresztelés idején hiedelmi okokból Békéscsabán pénzzel szórták tele a kisbaba pólyáját a keresztszülők. A keresztelés vagy a névadás alkalmával ma is pénzt vagy valamilyen ajándékot adnak a csecsemőnek. Szinte ugyanolyan jókívánságokat mondanak, mint korábban rituális szöveggel, a szokás funkciója mégis egészen más. Nem csak a formája változott meg (nem a pólyára szórják), hanem a tartalma is (bár még gyakori az egyházi keresztelő): nem irracionális célokat, hanem racionális emberi érzelmeket tolmácsolnak, amelyek a természetes emberi fejlődéssel vannak összhangban (egészséges legyen, szépen fejlődjön, boldog legyen stb.). Egyes funkciók megszűnése a szokáskomplexum struktúrájának megváltozását is magával hozta: régen a tótkomlósi lakodalom (egyébként jellemző volt minden szlovák lakta helyre) a starejsí (násznagy) búcsúbeszédet mondott a vőlegény elindulásakor, a vőlegény ugyancsak verses szöveggel búcsúzott. Ugyanez megismétlődött a menyasszony házában, azzal a különbséggel, hogy mind a két násznagy s a vőlegény és a menyasszony is mondott az alkalomhoz illő beszédet. A meglehetősen hosszú búcsúbeszédek a három napos, korábban egy hetes lakodalmakon pontosan beleilleszkedő elemek voltak. A lakodalom 324