Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról

egyes hiedelmi elemek, főként időjárási jóslatok a kommunikációs eszközök (televízió, rádió, sajtó) „felvilágosító" munkája révén. Mint pl. a szlovákok körében is ismert, a fagyosszentekhez fűződő vagy a Medárd-napi jóslás. A Pál-napi medvejóslás helyett — a fentiek hatására — a gyertyaszentelői kezd általánosan ismertté válni körükben. Az egyes szokások kora A szokások és a hiedelmek, ill. elemeiknek egy része —• a korábban idézett példák is bizonyítják — a szlovák nemzetiség életében nem régi keletűek. Üjváry Zoltán mutat rá,

1

5 hogy hazánkban az agrárritusok bizonyos rétege •— mint például az újabb növényekhez (burgonya) kapcsolódóak — ilyen funkcióban és formában alig több mint százéves. A tájunkra költözött szlovákok is elsősorban extenzív állattenyésztők (szarvasmarha, juh) voltak. A legelők feltörése után váltak külterjes gabona- és kukoricatermesztőkké, mintegy a múlt század dereka óta. Ennek ismeretében nem látszik feltűnőnek, hogy a szlovák nemzetiség ma élő hiedelemvilágában alig kapott helyet a vetésre, a búzatermesztésre vonatkozó hiedelem. A pénz növekvő szerepe ugyancsak a múlt század második felétől kap intenzívebb teret a különböző köszöntő szokásokban. Ezáltal a köszöntőmondás funkciója is megváltozott.

1

6 A funkcióváltás fokozatos volt, az ablak alatti karácsonyi éneklés a fiataloknak jelentett először pénzkeresést, a befogadóknál később kopott meg a köszöntőéneklés eszmei tartalma. Utóbb, mivel mind az éneklők, mind a háziak számára egyértelmű tartalmat, a pénzgyűjtést jelentette, mindinkább elidegenedtek tőle. Századunk közepén inkább nem gyújtottak lámpát vagy villanyt, nehogy pénzt kelljen kiadni. S ez, valamint a többi hasonló eljárás, az énekesek számára is megalázó volt, s az ötvenes évek elejére végképpen abbamaradt az éneklés. A technikai vívmányok közül a gyufa a szemmelverés elleni rítusokban szintén alig több mint egy évszázada kaphatott funkciót: azóta, amióta rendszeresen gyufával gyújtanak alá a tűzhelynek. Ugyanis a szertartásos szenes vizes lemosáshoz legtöbbször a tűzhely faparazsából vettek ki egy keveset, s mivel jelképes mennyiség kellett hozzá, ezt a feladatot jól és könnyebben kezelhetően láthatta el a gyufaszál, ezért szoríthatta ki a faparazsat. Átmenet, forma, struktúra A szokások zömén ma még erőteljesen észlelhetjük, hogy bennük „egyszerre jelen van a múlt, a jelen és a perspektíva"

1

7 tendenciája, s hogy a „régi és az új nemcsak együtt jelentkezik, hanem mindig átmeneti formákat, egymásba olvadást, keveredést mutat".

1

8 Ortutay Gyula szerint „a szocialista mezőgazdaság megteremtéséig . . . alapjaiban sértetlen maradt" a paraszti kultúra.

19 A funkcionáló tartalmi-formai fő vonulata valóban elhúzódott a közös gazdálkodás létrejöttéig, azonban megrendülve és szokásaiban, hiedelemvilágában alaposan megtépázva érkezett el idáig. A kapitalista társadalmi rend éppúgy sorvadásra ítélte a népi szellemi hagyományt, mint a hagyományos 21* 323