Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - G. Vass István: A történeti dokumentumkiállítások rendezésének néhány problémája

lonosabb „vezérszöveg" megírásával munkájuk befejeződött. Pedig éppenséggel a szövegek szemlélete dönti el, hogy a dokumentumok a maguk egyediségében kerülnek-e bemutatásra, vagy egy-egy összefüggés láncszemeivé válnak. Azaz itt dől el, hogy ami készül, az valóban kiállítás lesz-e vagy megmarad történelmi képeskönyvnek. Eddigi tapasztalataim alapján — anélkül, hogy bármelyiket is abszolutizálni akarnám — két alapvető tanulság fogalmazódott meg: Minél kevesebb egyedi, adatközlő feliratot (bár természetesen előfordul, hogy éppen ilyet kell alkalmazni), és minél kevesebb saját fogalmazású magyarázó szöveget (sőt az idézetek között is előnyben részesíteni az irodalmi értékű szövegeket). A nagyobb egységeknél (pl. tablóknak) lehet külön-külön főfeliratuk, de nem feltétlenül szükséges, sőt abban az esetben kimondottan zavaró, ha egy téma több tablón kerül feldolgozásra. Amennyiben mégis alkalmazunk ilyen „tablócímeket", lehetőleg ne szárazon adatközlők legyenek. Pl.: nem jók az ilyen címek: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása az európai munkásmozgalomra ; .. . hatása Békés megyében stb. — Ehelyett én ilyen címeket használtam: Lenin üzent. .. ; ... A Viharsarok válaszolt. Jók azok a tablócímek, amelyek rögtön ismerősen csengenek a fülnek, s egy meghatározott tartalmat sugallnak. Ügyesen lehet használni irodalmi művek, filmek stb. címeit, vagy verssor-töredékeket. Sok esetben ezek önmagukban véve egészen banálisan hangzanak. Ettől azonban nem kell félni: ha a tabló egyébként tartalmas, akkor az elcsépelt és banális cím csak segíti ennek a tartalomnak a közvetítését. Egy-egy téma összefoglaló-továbbvivő szövegének megválasztása okozza talán a legtöbb gondot. Van, amikor elkerülhetetlen a saját fogalmazású szöveg, mégis törekedni kell, ahol csak lehet a gondolati tartalom mellett érzelmi tartalmat is közvetítő irodalmi szövegek (főleg versek) beiktatására. íme egy-egy példa a Dózsa-kiállításról: A bevezető tablók egyikén jelezni kell, hogy a XV. században megindult gazdasági fellendülés a XV—XVI. sz. fordulóján megakadt, s hogy a különböző gazdasági-társadalmi érdekek következtében a nemesség éles harcot indított a mezővárosi polgárság és a helyzetén könnyíteni igyekvő jobbágyság ellen. Ez az ellentét határozza meg a parasztmozgalomban résztvevők körét és a mozgalom célkitűzéseit. Mivel a gazdasági-társadalmi folyamatok iránt a nézők többsége egyébként is elég érzéketlen, történelmi köztudatunkból pedig az ilyen jellegű ismeretek csaknem teljesen hiányoznak, ebben az esetben a saját fogalmazású (lehetőleg persze röviden és szépen fogalmazott) szöveget semmi más nem pótolhatja. A következő tablón azonban már ismertebb téma bemutatása a feladat: törökökkel vívott csatát, török rablást stb. ábrázoló metszetek másolatai között arról kell szólni, hogy Mátyás király halála után meggyengült a központi hatalom, megszűnt az állandó hadsereg, s a belső ellentétektől, pártharcoktól meggyengített állam egyre kevésbé volt képes teljesíteni a külső ellenséggel, a törökkel szembeni védelmi funkcióját. Igenám, de mindezt minek így elmondani, amikor — többé-kevésbé pontosan — de lényegében mindenki ismeri. Csak fárasztanánk vele a nézőt, anélkül, hogy akár gondolatilag, akár érzelmileg előbbre vinnénk. Ugyanakkor azonban szövegre feltétlenül szükség van, hiszen a fotók önmagukban sután és üresen hatnak. Keresni kell tehát egy korabeli versrészietet, ami ugyan a tényeket csak kevésbé pontosan közli, de érzelmi telített20 305