Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - G. Vass István: A történeti dokumentumkiállítások rendezésének néhány problémája
függések, folyamatok részeivé, s egyszersmind hordozóivá tesszük őket, akkor az eredmény már nem unalmas papírsivatag, nem fárasztó és szürke képeskönyv, hanem minőségileg más: kiállítás lesz. *** Aki akár kényszerűségből, akár mert őszintén kedvét lelte a dologban, komolyan végigkinlódta már egy-két dokumentumkiállítás rendezését, az bizonyára eljutott az alapvető felismerésig: dokumentumanyagból jó kiállítást csak akkor lehet csinálni, ha éppen abból kovácsolunk erényt, ami kezdetben fanyalgásunknak okozója: tudniillik az anyag egyneműségéből. Itt minden papír és írás: a bemutatandó anyag is (fotó, irat, nyomtatvány) és a „körítés" is (színek, kísérő szöveg). De éppen ez az egyneműség teszi lehetővé, hogy a kiállítás három alapvető eleme: a bemutatandó anyag, az alkalmazandó színek és a szöveg csaknem egyenrangúvá váljanak. Ha pedig ez az egyenrangűsítás megtörtént, már a rendezés feladata, hogy e három elemből olyan egységet gyúrjon, mely részeiben és egészében egyaránt először „szépségével", esztétikai értékével fogja meg a látogatót, s szinte kényszeríti, hogy fenntartásait félretéve, befogadja annak tartalmi mondanivalóját is. Félreértés ne essék: a kiállítás igényes megformálása, megfelelő színek alkalmazása és a szövegek helyes megválasztása és megformálása a tárgyakból rendezett kiállítás esetében is alapvető követelmény. Két vonatkozásban van azonban lényeges különbség. Egyrészt a tárgyaknál a „körítés" (színek, szövegek) sohasem kelhet versenyre magával az anyaggal, nem társa, csak kiszolgálója annak. Másrészt a tárgyak többségének sokkal nagyobb a látogatóra azonnal hatást gyakorló egyedi vonzóereje, mint akár a legértékesebb és legritkább dokumentumnak is. (Éppen ezért jó tárgyakból nemigen lehet teljesen érdektelen és hatástalan kiállítást rendezni, míg jó dokumentumokból igen.) Ebből következik, hogy tárgyakból rendezett kiállítások esetében a látogató az egyes tárgyakban vagy tárgycsoportokban való „gyönyörködés" útján jut el (ha eljut!) a tárgyak összessége által kifejezett összefüggések, a kiállítás mondanivalója megértéséhez. Dokumentumkiállításoknál viszont — éppen azért, mert az egyedi vonzásra alig építhetünk — fordított út végigjárására kell „kényszeríteni" a látogatót: az egészből az egyes felé. *** Járjuk tehát végig mi is ezt a fordított utat! Egy dokumentumkiállítás összhatását két dolog határozza meg: egyrészt az anyag tagolása, a nagy egységek elrendezése (erről később, a dokumentumok válogatásával, csoportosításával kapcsolatban fogok szólni), másrészt pedig az alkalmazott színek. Dokumentumkiállításon csakis erőteljes színek alkalmazása lehet célravezető, hiszen a pasztell színek könnyen összemosódhatnak magukkal a dokumentumokkal. Amennyiben egy vagy két teremben rendezett kiállításról van szó, célszerű kevés — két, maximum három — színt alkalmazni, hogy a kiállítás ne váljon tarkává, s hogy egy-egy színre következetesen rá lehessen bízni bizonyos tartalmak hordozását. A színek megválasztásánál — amennyiben ez a kiállítás tartalmával össze303