Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Gyula: Vallomás Orosháza monográfiájáról

Eleinte biciklivel terveztem széthordani az üzentekbe az előjegyzett példányokat. De a segíteni akarás itt is kisegített. Az autóvezető iskola gyakorlatozó gépkocsijai hordoztak üzemről üzemre, mert azoknak igazán mindegy, hogy merre „furikáznak". így aztán sikerült néhány nap alatt az előjegyzett könyveket expediálni. Aztán már nem is tudom, hogy volt tovább. Minden eszközt igyekeztünk felhasználni a terjesztésre: mozikban, újságokban hirdettük stb. Néhány számmal illusztrálom a terjesztés eredményét. A mai napig (1972. szeptember 29.) az 1750 példányból vásárlás útján 1111 monográfia lelt gazdára. Szerzői és egyéb tiszteletpéldány címén 57 darab került ki a raktárból. Tehát eddig 1168 példány fogyott el. Azért mondom, hogy eddig, mert ha lasabban is, de a terjesztése az orosházi múzeumon keresztül állandóan folyik. Meg kell jegyeznem, hogy a monográfia könyvárusi forgalomba csak utóbb s csak Orosházán került. A mai napig 255 664 forint folyt be a város kasszájába. A nyomdaszámlát megkérdezni már nincs bátorságom. Bizonyára nagyobb, mint az eddig befolyt összeg. De ha a raktáron levő 582 példányt beszorzom a 230 forintos árral, akkor mindösszesen 390 000 forintot kapok eredményül, amely összegnél csak valamelyest lehetett nagyobb az előállítási költség. De úgy indultunk meg, hogy a város nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden fillérje megtérüljön, mert az olcsóbb monográfiához így többen hozzájuthatnak. (Valamikor ezek a nagy számok lelkiismeretfurdalást okoztak, de ma már nem. Ugyanis azóta látom, hogy az élet milyen nagy számokkal jár: a város centrumában lebontott házak törmelékének kifuvarozása többe került, mint a monográfia összes költsége, nem is szólva a gimnázium előtti park költségeiről, amelyet kétszer-háromszor is megépítették, mert közbe-közbe ilyen-olyan vezeték kedvéért földúlták.) Nem hagyhatom szó nélkül, hogy feleségemmel együtt pontosan 854 példányt helyeztem el minden ellenszolgáltatás nélkül. A szakemberek „levett kalappal" állnak-e tény előtt, mert komoly fegyverténynek tartják. Ha már benne vagyok megemlítem, hogy a monográfia terjesztése során tanultam meg igazán, mi a különbség a hivatás és a foglalkozás között. Ugyanis a város — érthetően, hogy minél előbb minél több pénzt visszakapjon — a terjesztésre egy könyvügynököt állított be. Trabantjával együtt egy hónap alatt pontosan annyit keresett, mint én 5 évi szerkesztői munkámmal. (De nem cserélnék vele.) A monográfia visszhangja A monográfia megjelenése utáni évben a Magyar Történelmi Társulat városunkban kétnapos emlékülést tartott, s az egyik napon a monográfiát bírálta, illetőleg értékelte. Az értékelés pedig nagyon kedvező volt. (Az ülésről a Békési Élet 1966. évi 3. száma be is számolt.) Azután sorra jelentek meg a különféle szakfolyóiratok elismerő értékelései. Ügy tűnik, hogy a szakemberek között az a vélemény alakult ki, hogy az országban jelenleg a monográfiánk az egyik legkorszerűbb, legrészletesebb monográfia. Az eladott példányszám mutatja, hogy városunk lakói, elszármazott orosháziak, valamint a különböző intézmények nagyon komoly munkának tartják monográfiánkat. A monográfia számos példánya külföldre került. Megtalálható Kanadától 300