Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Gyula: Vallomás Orosháza monográfiájáról

Ausztráliáig elszármazott testvéreink könyvespolcain. Mi csak sejthetjük, hogy mit is jelent egy külföldre szakadt orosházi embernek a monográfia. Egy példával illusztrálom. Dr. Tafler Elek Kanadában él. Hiába van két autója is, a közelmúltban városunk megjelölt utcáinak rögeiből kért egy zacskóravalót. Hogy neki mit jelenthet a kiküldött monográfia — melyet hálásan megköszönt —, azt csak sejthetjük. De ha már itt tartunk, én is leteszem a garast. A monográfiának köszönhetem, hogy az elmúlt évben 4 nagyon tanulságos és kellemes hetet tölthettem Svájcban. Ugyanis a monográfiát kiküldtem egy odakerült orosházinak, aki viszonzásul meghívott Svájcba. Felejthetetlen élményekkel tértem haza. Sohasem felejtem, hogy ezt is a monográfiának köszönhetem. Évek során több újság foglalkozott a monográfiával és vitte el hírünket. A Tolna megyeiek egy cikkben keseregtek, hogy náluk még a megye sem tudna egy ilyen hatalmas alkotást létrehozni. Nem egy nagyobb városról tudunk, hogy monográfiánk hatására elhatározták, hogy ők is egy hasonló komoly monográfiát hoznak létre. Ezek alapján úgy véljük, hogy a mércét részben mi állítottuk föl. Ám eddig tájunkon csak Tápé monográfiája hagyta el a nyomdát. Talán monográfiájuk sem készült volna el a mienk nélkül? Ezek után — én is gyarló ember vagyok —, szorongva várom egy-egy készülő monográfia előkészítő értekezletére való meghívást, hogy bő tapasztalataimból merítve, sok buktatótól kíméljem meg őket. De eddig ilyen levelet nem hozott a postás. Saját megyémben is készült egy ilyen természetű munka, de az alakuló megbeszélésre még véletlenül sem hívtak meg. Hiába, próféta nemcsak a saját hazájában, de a saját megyéjében sem lehet az ember. A makóiak azonban meghívtak és szívesen igyekszem segíteni. Annak ellenére, hogy a monográfia szerkesztése során sok „virgán" mentem keresztül, a betűk szárnyán a következő tanácsokat küldöm a készülőfélben levő vagy ezután induló monográfiák munkatársainak és szerkesztőinek: 1. Ahol a feltételek kedvezőek és kitartó „karmester" is van, ott bátran vágjanak neki ilyen monográfia megírásának. 2. A kéziratok terjedelmére és a határidőkre szigorúbban ügyeljenek, mint mi. 3. Ha a munkatársakat nem lehet sokszor összehívni megbeszélésre, ajánlom a mi eljárásunkat: a történészek munkájuk megkezdése előtt egy nagyon részletes tématervet készítettek több példányban és egyet-egyet a szomszédos korszak írójának elküldtek. Így a folyamatosságot biztosítottuk és a fedések nagyrészét elkerültük. 4. Tanácsos a legújabb-kor történetét a nyomdába adás előtt jóval korábban elkészíttetni és sokszorosítani. Majd a tanulmányt előlektorálásra bemutatni, illetőleg bemutatni a még életben levő szereplőknek, kortársaknak, hogy a bántó tévedéseket, névelírásokat stb. elkerülhessük. 5. Határozottan állítom, hogy egy város, megye értelmiségét csak nagy feladatok megoldásával lehet huzamosabb időre összefogni. Ilyen feladatnak kínálkozik egy város vagy megye történetét, életét feldolgozó monográfia írása. Az utolsó szó jogán: Nagy fába vágtuk annakidején fejszénket s nagyon örülünk, hogy nem szorult bele. Nehézségeink ellenére mély hálát érzünk városunk iránt a monográfia megírattatásáért és kiadásáért. Űgy érezzük, hogy monográfiánk egy egészséges összefogás értékes gyümölcse. 301