Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Gyula: Vallomás Orosháza monográfiájáról

méter hosszú járdát lehetett volna építeni. Ezeknek hiába „Ielkűtem", hogy á monográfiát el is lehet adni és a költségek nagy része megtérül: az egyik fülükön be és a másikon kijött. Pedig eztán jött a hadd-el-hadd. A monográfiát elindító tanácselnök eltávozott a város éléről és olyan meg nem értés vette körül a monográfiát és a szerkesztőt, hogy annak az igaz története talán még a monográfiánál is izgalmasabb lenne, de az ünneprontást mindenképen el kell kerülni, hiszen az utószó korrektúrájából magam húztam ki a következő mondatot: „A kerékkötőinknek pedig megbocsájtunk!" Talán, mint kultúrtörténeti dokumentum nagyon érdekes lenne, de nem változtatna azon az alapvető tényen, hogy a végrehajtó bizottság megbízásából, a Városi Pártbizottság támogatásával, városunk dolgozóinak példátlan anyagi áldozatvállalásával sikerült létrehoznunk monográfiánkat, melyet hazánk megyéi, városai ma is némi irigységgel emlegetnek. Visszaemlékezésemet a monográfia Utószavának utolsó mondatával fejeztem be, a költő szavaival élve: a monográfia megalkotása ,,Jó mulatság, férfimunka volt!" A monográfia terjesztése Izgatottan vártam a terjesztést. Részben azért, mert városunkban minduntalan hangoztattam, hogy kapós lesz a monográfiánk s szégyelltem volna fölsülni, részben a nagyfokú bizalmatlanságot sok példány eladásával szerettem volna „meghálálni". Sikerült is. Nem tagadom, erősen készültem a terjesztésre. Már hónapokkal a megjelenése előtt elkértem a Szegedi Levéltárból Magyarország Címtárát s a monográfia elhelyezése szempontjából szóbajöhető tudományos intézmények, múzeumok, könyvtárak és egyéb közületek címeit kiírtam és egy meleghangú levélben felhívtam figyelmüket kiadványunkra. Rövid idő alatt jó párszáz megrendelés futott be. A városi Művelődésügyi Osztálytól megszereztem az üzemek könyvterjesztőinek névsorát és azokkal barátságot kötöttem. Előjegyzéseket vettek fel. A város is megkönnyítette a könyvterjesztők dolgát azzal, hogy ő havi részletre is engedélyezte az árusítást. Ezen az úton is több száz előjegyzést kaptam. Közben elkészítettem a postán küldendő monográfiák számláit, szállítóleveleit, sőt könyvkötővel csomagolótokot is vágattam, de még a csomagolópapírt és a zsineget is előkészítettem. De a terjesztéssel sietnem is kellett, mert vészesen közelgett az év vége és arra is gondolnom kellett, hogy az intézmények költségvetése is véges. Végre 1965 december első napjaiban megérkezett a nyomdából a várvavárt küldemény. Most tűnt ki, hogy nagyon jó dolog volt a csomagolást előkészíteni. Feleségemen kívül néhány derék múzeumbarát, pl. többek között a megboldogult dr. Szabó Gyula városi jogtanácsos is segített a csomagolásban. Valakinek eszébe jutott, hogy egy „virtikli" kereskedőt kellene segítségül hívni, akkor igazán haladna a csomagolás. Vetési Imre kereskedő az első szóra szívesen eljött s a keze alatt csak úgy égett a munka. így aztán a monográfia megérkezése után a harmadik napon egy stráfkocsi monográfiát adtam föl a postán, de előzőleg ott is helyet csináltattam neki és mozgósítottam a postát is. 299