Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Elek László: Lengyelországban, Petőfi követeként

front, sokáig időzött egy-egy helyen, mintha csak egy teljesíthetetlen szárriiát akart volna kikerekíteni és benyújtani az élőknek. Kegyetlen és buta számla ez. Egy végleg megsemmisített gonosz zsarnok több évtizedes szegénységet követelő amortizációs végszámlája. Nem lehet hamar teljesíteni. „Követel"-rovata a fiatal szocialista állam nagy erőpróbája ma is. Ügy törlesztheti, úgy sztornírozhatja, ha az elpusztított régi értékek helyére új, szocialista csodákat varázsol. Olyanokat, hogy láttukra ne kívánja senki se vissza a régit. Adam Miczkiewicz Láttam Varsó pusztulásának hiteles dokumentumát a Történelmi Múzeumban, s a korabeli híradók képeiből összeállított film megrázó élménye azóta is sír és jajong bennem. Hiába telnek a napok, az embertelenség koromfekete színét nem fakítja az idő. Kegyetlen vízióként minduntalan előjönnek a képek, nem tudok nem gondolni reájuk. Az összeomló székesegyházra, amelynek égő padjai mögül 10—12 méternyi távolságból tüzel egymásra az elszabadult féktelen náci vandalizmus és a minden centiméter visszaszerzéséért meleg piros vért áldozó, friss felszabadító erő. Az emberi törekvések és célkitűzések sivár temetőire: a kicsiny lakóházak és hatalmas paloták égő romjaira. A széles betonutak helyén ásítozó óriási bombatölcsérekre, amelyek között értetlenül és kábán kutatgatnak elvesztett szüleik és hozzátartozóik után az anyai szeretetre és a felnőttek oltalmára vágyó, jajveszékelő kicsiny gyer283