Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Elek László: Lengyelországban, Petőfi követeként

hogy leróva előtte tiszteletüket, megtisztuljanak és hitükben megerősödjenek. Történelmi múltjukkal találkoznak itt, hiszen az épület minden szögletéhez, mindenegyes tárgyához a kazettás mennyezettől kezdve a vezért bújtató kandallóig a lengyel história egy-egy emléke tapad, s e találkozástól emberileg többé, nagyobbá, magabiztosabbá lesznek. Áthatja őket — a szocialista jelen képviselőit — a múltat-jelent és jövőt összefogó, hazára lelt nép forradalmas lelke. Vagy a nemzeti öntudat egyéb erőforrásai nyűgöztek le inkább? A XVII—• XVIII. században épült, méltóságos nyugalmat árasztó klasszicista remekmű: a villanovi királyi palota, amely miközben uralkodókat fogad vendégül, a történelmi arcképcsarnoknak is helyet ad? Vagy a férfias erőt és merész akaratot dicsérő hatalmas méretű Miczkiewicz emlékmű a poznani egyetem előtti téren, vagy a varsói Chopin szobor lágy lírába omló monumentalitása, esetleg csak az a finom gesztus, amellyel 1945 októberében az egyik székesegyház hatalmas oszlopába elhelyezték a gyöngéd hangulatokat és himnikus emelkedettséget egységbe fogó mazurkák és forradalmi etűdök lánglelkű szellemének féltve őrzött szívét? Nehezen tudnám megmondani. Mind-mind mélyen rakódott le bennem. Megrendítettek és felemeltek, mint minden nagy mű, minden hősies erőfeszítés, minden szép tett, amelyet igazság és emberség szült és éltet. Mert kettősség van minden lengyel emlékben. Múzeumokká lett sötét börtönök zsúfolt celláiban érlelődött a szabadság, elkeserítő látványt nyújtó, borzalmas romokon éledt fel az életösztön, kelt dalra a remény, és nőtt ki a szocialista élet felé vezető út virágerdeje. Ügy épült rá a hősi múltra, az egészséges, életképes hagyományokra, mintha Petőfi szelleme vezette volna országépítő törekvéseiket: Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapul vesztek, s amely porhatag már, Vessétek azt el kérlelhetetlenül, Bármilyen szent emlék van csatolva hozzá, Mert jaj a háznak, mely alapba gyönge. Nemzeti érzés és európaiság, a haza és emberiség egymásra ható eszményei dolgoznak bennük. Örök emberi értékeket, egyiptomi freskókat mentő tudósi elkötelezettség és új, szocialista hazát építő bátor akarat formálja tudatukat és alakítja egyéni ízlésüket. Leróni kötelességüket a nemzeti múlt értékeivel szemben, áldozni az emberiség dicső oltáránál és teljesíteni a nemzedék számára kirótt nehéz feladatokat: emberibbé és vidámabbá tenni az életet, szebbé, gazdagabbá formálni a sokat szenvedett hazát — ez az irányító elvük. Lehet-e szebb és felemelőbb kötelesség ennél? Eredményeik a mi országépítésünk szép adatainak ismeretében is nagyszerűek. Hatalmas városnegyedek, óriási gyárak és gyárvárosok álltak elő a semmiből lelkes munkájuk nyomán, a népi erő gazdag tervező-teremtő képzelete, merész alkotó fantáziája diadalaként. Pedig rémítően sokat szenvedtek. Kétszer pusztított, kétszer szántott végig rajtuk a háború, s a pokolnak szinte minden vízióját végigélték. Lassan, lépésről lépésre haladt előre a 282