Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 500 ÉVES A MAGYAR KÖNYVNYOMTATÁS - Szíj Rezső: A "magánkiadás" hazai történetéhez (A Kner Nyomda "privátdruckjai")

benne önmagát látta igazolva. Azt, hogy mennyire megfér egymás mellett az igazi értékes hagyomány szeretete a fejlett, haladó világnézettel.

1

0 De más vonatkozásban is megnyilatkozik a kölcsönös bizalom. Magukan érezték a kor nyomorúságát és jól esett, ha egymásnak elpanaszkodhatták bajaikat. Mikor az Aranykoporsó, Móra Ferenc regénye megjelent, Kner Imre az időszerű mondanivalót kereste benne s úgy látta, hogy mint egy „fölbillenni készülő világ"-ban úgy élnek a mai emberek, hogy még sem veszik tudomásul, amit „éreznek és látnak". Mivel Móra nem csak mélyen érezte kora minden baját, nyomorúságát és jogtalanságát, hanem át is élte úgy, mint csak kevesen, s mert megvolt benne a „kutató nyugtalanság is, amely minden fájdalmas élménynek a régesrégi okait és gyökereit keresi" — azért tudta nemcsak észszel, hanem szívvel is írni a regényt egy süllyedésre ítélt világról — írja Kner Imre. De a „világ akkor se süllyedt el egészen, annyi sok gyönyörű dolog történt azután is még". — E sorokban a haladás híve szólal meg, aki tudja, hogy a hivatását betöltött világot, vagy társadalmi rendet egy másiknak kell fölváltania és hogy ez a korforduló, ha talán sok mindent követel is áldozatul, kisarjaszt sok új értéket is.

1

1 Móra Ferenccel megbeszélte gondjait, nemcsak az egyénieket, hanem a közérdekűeket is. Jó szemmel vette észre, hogy micsoda a mi társadalmunk egyik legfőbb nyavalyája. Az, hogy mindenki a nagy problémákon rágódik, amiknek megoldása nem rajta múlik, miközben elsiklanak a mindennaposak Szabó Lőrinchez fordult, hogy a Táltos kiadónál már korábban megjelent fordítását engedje át privatdruck céljára. Az ekörül folytatott levelezésből ismerjük a kiadás történetét. Kezdetben Szabó Lőrinc sem látta tisztán, mit is akart tőle Kner Imre. —„Kérem szépen, mit tervez: ez a kiadás mint valóságos, föltüntetett II. kiadás szerepelne? Nem tudom, nem rontana-e a célon: de nekem tetszene, mint komédia, vicc, különlegesség. Tényleg, hallatlan dolog, öt-tíz példányban megjelentetni egy egész könyvet! Tudja, én még mindig nem tudok olyan jól »nyomdában gondolkozni», mint ön, azért tetszik így, furcsasági szempontból is, a dolog. — Nem akarja látni a nálam meglévő apró kiadásokat? Elküldhetem. — Természetesen teljes diszkréció mindaddig, amíg kell. De majd ha minden kész lesz és kézben lesz, sőt még később, szeretném, ha nem kéne véka alatt tartani akkor is, éppúgy, mint azt, hogy ön miért akar neki ezzel kedveskedni. Egy könyv egy (vagy öt) példányban: remek valami, bibliofilpukkasztás!"

1

8 Jól írta Szabó Lőrinc: ő nem tud nyomdában gondolkodni, ugyanakkor elárulja azt is, hogy a privátdruck értelmével sincs tisztában. Hogy ti. ez a megajándékozás a megtisztelés jele, s egyáltalán nem „bibliofilpukkasztás" a célja, mégha történetesen csak 4—5 példányban készült is a kiadvány. Egyébként ő is arra kéri Kner Imrét, hogy feleségének is juttasson egy példányt, mert egyéb munkáiból is félretesz a számára egy-egy darabot. Ugyancsak ebben a levélben írja azt is, hogy Haranghy Jenő rajzművész is készített egy unikum omárt a művész feleségének. Nem egészen világos, hogy azért unikum-e, mert egy példányban nyomtatták, vagy azért, mert egy nyomtatott példány valamennyi oldalát ellátta Háranghy a saját eredeti rajzaival. Ugyancsak 1930-ban készült privátkiadásként Silberfeld Jakab: A leányka elment c. 8 lapos füzete. 1932-ben Kner Imre és Haiman György közös munkája látott napvilágot 285