Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

A cserépdeszkák megfelelő elhelyezése fontos volt a száradás szempontjából. Ha egészen szorosan tették a bevágott részt a fül mellé, vagy száradás közben a ferdén álló deszkán nem tudott megcsúszni, a keletkező húzófeszültség a fület leszakította. A simítónak arra kellett ügyelnie, hogy a fül és a deszka között a sarat le ne nyomja, mert akkor az alul kidomborodó agyag miatt nem lehetett a cserepet a cseréplécen megakasztani. Ez minőségi hibának számított. A napi munkabeosztás A cserepesek is hajnalban kezdték a munkát. Az első az volt, hogy a napi munkájukhoz helyet csináljanak a szárítóban. Ezért leszedték a deszkáról a már megszáradt cserepeket, és kihordták a szérűre napolni, vagyis a napon száradni. A cserepet a bal karjukra szedték, a szérűn egymásnak támasztva egyenes sorokba lerakták. Ha a cserép még nem volt elég száraz, vagy esős idő volt, a máglázóban rakták össze csomóba. Az ilyen félszáraz, élükre állított cserepekből rakott csomónak a neve medve volt. A cserép kihordása után rövid étkezés következett, majd a reggeli és az ebédszünet kivételével folyt a munka egész estig. Este a napolt cserepet behordták a máglázóba. Ehhez először a cserepet felcsomózták: bal lábukkal kissé előre lépve két kézzel szedték, és a lábukhoz támasztották a cserepet. Egy-egy csomóba szokás szerint 8 darab került. A csomókat a földre fektették, s úgy haladtak tovább. Mikor az egészet felcsomózták, kézben behordták a máglázóba. Az esti sárcsinálásban mindenki részt vett. A kúpcserepet a fentiekhez hasonló módon készítették. Ennél azonban a fordítóra vászondarabot terítettek a forma alá, ezt homokozták, s ezen formázták a cserép lapját. Utána a vászon segítségével ráfordították a sámfára, vizes ronggyal lesimították, a közepén fapálcikával kilyukasztották, és a szárítóba tették. Miután a sámfán kellően megszáradt, ezt is napolták, majd a máglázóban tárolták égetésig. Ugyancsak deszkára helyezett vas formákban készültek a flaszterok is, felületüket vízzel simították, mint a cserepekét. 4. Teljesítmények — munkabérek Tóth László üzemének kapacitására vonatkozóan nincsenek adataink. Üzleti könyvek, iratok nem maradtak meg, ezek hiányában csupán a munkások napi teljesítményéből következtethetünk az évi termelési eredményekre. A téglások teljesítménye — mint láttuk —, napi 2000—2500 téglát tett ki. A cserepeseknél egy pár forma napi teljesítménye 1200—1500 cserép volt. Kivételesen ügyes és jó munkabírású férfiak esetlegesen a 2000 darabot is kiverték, ehhez azonban „az is kellett, aki elhordja", vagyis igen jó és gyors simító. Az átlag az 1200 volt, általában erre számítva vállalták a munkát. Az üzemben — mint a többi téglagyárban is —, idénymunka folyt. A téglaés cserépverők április 15. és október 15. közötti időben dolgoztak, de ez maxi248