Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

lyosók padlózatának burkolására használták. Az évek során a mérete változott: a század elején egy-egy oldala egy-egy sukk (kb. 31 cm) volt, később 25 x 25, majd 20 x 20 cm-es méretben készítették. a) A téglavetés A téglaverés elemi munkaszervezeti egysége az asztál volt. Egy asztalnak nevezték azt a 3—4 férfi munkásból álló csoportot, mely egymás közötti munkamegosztással végezte a téglaverés munkáját. A munkát közösen vállalták, s a teljesített munkának megfelelően csoportbért kaptak. (Ezt 1000 tégla után számították.) Gyakoribb volt, hogy hárman dolgoztak együtt, s ebben az esetben kettő volt a verő, egy a talyicskás. A pártolást, sárcsinálást közösen végezték, majd a tulajdonképpeni téglaverés alkalmával a verők a téglát készítették, a talyicskás pedig a sarat hordta fel az asztalra. Ha négyen voltak, egy ember mindig sarat csinált. Munkaeszközök A téglások kevés eszközzel dolgoztak (II. tábla). Az agyag megmunkálásához ásó és kapa kellett. Négyszögletes lemezű, egyenes élű téglagyári kapát használtak, rövid, kb. 80—100 cm hosszú nyéllel. A veréshez szükséges eszköz a vető vagy forma volt. Ezt a tégla alakjának és méreteinek megfelelően deszkából készítették, hosszanti oldalain négy fület hagytak a fogás megkönnyítésére. A századforduló körül általános szokás volt — így a Tóth-féle üzemben is —, hogy a forma aljába beütötték a tulajdonos nevének kezdőbetűit. (Itt az üzem első tulajdonosának névbetűi, a T M betűk voltak a vetőbe ütve.) Nagyobb üzemben, ahol több asztal is dolgozott, a betűk közé az asztal számát is beütötték, hogy ezzel lehetővé váljék a minőség ellenőrzése. Az agyag elsimítására a csapó szolgált: a vető szélességénél valamivel hosszabb, vékony, lapos deszka. A téglások asztalon verték a téglát (I. tábla). Az asztal mintegy 2,5 x 2 m-es méretben erős deszkából készült. Magassága olyan volt, hogy kényelmesen lehessen mellette állva dolgozni. Hosszanti oldalának jobb sarkára mindkét oldalon kb. tenyérnyi széles deszkát szegeztek, ide öntötték a száraz homokot, s ezen az oldalon állt az asztal mellett a verő. A bánya felőli keskenyebbik oldalhoz kb. 4 m hosszú, vastag pallót támasztottak, ezen tolta fel a talyicskás az asztalra a sarat. A munka megkönnyítésére az útba vaspallókat raktak le. A vaspalló kb. 15 cm széles, 4—5 mm vastag acéllap volt. Ezt egyébként általánosan használták az üzemben mindenütt, ahol terhet szállítottak targoncán vagy talicskán. Az asztalon hármat egymás végébe, kettőt rájuk fordítva 5 talicska sár fért el. 16* 243