Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

A cserepeseknek a napolt, vagyis napon szárított cseréppel kellett elszámolniuk, ennek ezre után kapták a kialkudott munkabért. A cserepesek munkahelyéhez tartozott a homokszűrű. A cserép készítéséhez száraz homokra volt szükség, erről gondoskodni kellett. A napra terítették a homokot a szűrűn, napközben lábbal belegázolva forgatták, száradás után íoíó-val — nyélre merőlegesen felerősített deszkával — csomóba nyomták, majd behordták a máglázóba. A cserepesek munkahelyéhez tartozott, még a gép közvetlen közelében levő gémeskút is. A téglások nem dolgoztak fedett munkahelyen. Munkahelyük, a szűrű, a munkába vett gödörpart, a bánya mellett terült el. Az idők során azzal együtt haladt, mivel a téglához sok föld kellett, és azt nem szállították el, hanem helyben dolgozták fel. Ennek a szérűnek a közepén állították fel a munkaasztalt, hogy a kivert téglát két irányba is lehessen a szérűre hordani. A szérű mellett, a bánya felőli oldalon itt is volt egy kút. A szérűnek a bányával ellentétes oldalán álltak a máglázók. Ezek a szérű hosszának — kb. 15—20 m — megfelelő hosszú és mintegy 100—150 cm széles építmények voltak. A közepükre állított oszlopokra cseréppel fedett nyeregtetőt raktak, vagy csak szalmával fedték őket. A cserepesek és a téglások munkahelyétől kb. egyenlő távolságra, tehát az üzemi építményeknek mintegy a középpontjában állt a kemence. Ez szerkezetére nézve nemzeti falas kemence volt. A tábori kemencéktől abban különbözött, hogy állandó falazattal bírt, melyek két égető teret képeztek.

7 A helybeli üzemekben használt hasonló típusú kemencéktől abban tért el, hogy felül nem volt boltozva, hanem nyitott volt. Égetés alkalmával színig rakták, és két sor téglával zárták le. Két végén deszkaoromzatú nyeregtető fedte. A kemencét részben süllyesztették, részben a környékét feltöltötték, s az így kialakított szinttől az alja kb. 1,5 méterrel mélyebben feküdt. Az alján hoszszanti irányban két tüzelőcsatornát ástak kb. 30—40 cm szélességben, s arasznyi mélyen. Ennek végében a kemence alján voltak a tüzelőnyílások. A bolthajtás alá rakott egyszerű falazatban felül egy tüzelő, alul egy szelelő (cughúzó) lyukkal. Mivel ezek is mélyebben feküdtek a talajszintnél, a kemence két végében gödörszerű mélyedéseket létesítettek, azokban dolgoztak a fűtők. A kemence két oldalán bolthajtással falazott ajtók szolgáltak a be- és kirakodás céljára. A kemence tehát egy kb. 5x5 méteres alapterületű, négyszög alaprajzú, középen fallal kettéválasztott, két végén négy-négy tüzelőnyílással ellátott, mintegy 3,5 m magas építmény volt téglából falazva. 3. Készítmények és munkaeljárások Az üzemben hazai hódfarkú cserepet, félcserepet, kúpcserepet (mondták „girinccserépnek" is), flasztert és téalát állítottak elő. A munkaszervezet A fedőcserép az országosan használt méretekben készült, a félcserép ugyanolyan állású, de csak fél szélességű cserép volt, a tetővégeken használták. A flasztert, a négyzet alakú, egyik oldalán simított burkolólapot konyhák, fo242